1989. november 20. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
394
\ 1. sz. melléklet Fővárosi sajátosságok. A jelenlegi lakásgazdálkodási rendszer ellentmondásai, hatásai- A fővárosban összesen 825 ezer lakás van, amelyből 425 ezer állami bérlakás.Ez utóbbinak 54 %-a 1 és 1,5 szobás, és csak 8 %-a 3 és többszobás, 25 %-a félkomfortos, komfort nélküli és szükséglakás. A bérlakásállomány korának, minőségének és szobaszámának összetétele, valamint állapota rosszabb az országosnál,de az összfővárosi átlagnál is.- A bérlakásállomány 69 %-a, 295 ezer lakás 1950. előtt é- pült,ezen belül található az a mintegy 201 ezer lakás (az állomány 47 %-a), amelyet az I. világháború előtt építettek. 394 épülettömbben elhelyezkedő 104 ezer lakás megújítása csak rehabilitációs tevékenységgel lehetséges. A fel- ra újítási elmaradás (azok a lakások, amelyek 1950. előtt épültek és építésüktől, vagy 1950.óta még nem voltak felújítva) 107 ezer lakásra tehető.- A fenntartási feladatok halasztása miatt az ilyen célra fordítandó költségek meredeken emelkednek. Ezt bizonyltja, hogy a fővárosban az állami ingatlanfenntartásra az elmúlt 40 év alatt forditott 106 milliárd Ft-ból 39 % esett az 1951-1980. közötti időszakra, ugyanakkor az ezt követő 8 esztendőben ez az arány már 61 % volt.- A lakóházfenntartás üteme az utolsó 8 évben az emelkedő állami támogatás és lakbérek ellenére sem volt megőrizhető, mert a bevételek reálértékét csökkentette az infláció. Emiatt az eredeti elképzelésektől eltérően csökkent a teljes, és növekedett a részleges felújítások száma. Ez évtől pedig a lakóházfenntartás állami támogatása nominálisan is csökkent.- Ezideig a jogszabályok az állami ingatlanok kezelését az ingatlankezelő vállalatok kizárólagos feladatává tették, nem nyújtottak lehetőséget a rugalmas változtatásokra Az ingatlankezelés szervezete és munkája állandó, jórészt jogos kritika tárgya. A mai helyzetért egyaránt felelős a mindenkori gazdaságpolitika, az irányitási-üsztönzési rendszer és az ingatlankezelés struktúrája.- A lakásépítésre alkalmas vagy azzá tehető területek mennyisége behatárolt, hosszú távon fogyó tendenciájú; új nagyobb, összefüggő építési területek kialakítása rendkívül költségigényes; a kis társasházak és családi házak építése iránti igények kielégítése korlátozott, a kereslet és a kínálat területileg eltérő. lj obk % ■ ■*00 * . .np
