1989. november 20. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
389
I i ff - 9 A mai értelemben vett állami bérlakás építés he 1 vébe a tanácsi (városi) bérlakásépítés iép. A főváros Dérlakásállományának struktúrája hosszú távon kétféle, ellentétes irányú mozgás alapján alakul. Egyfelől a jelenlegi állami bérlakások száma az átalakítás folyamán az elidegenités, szövetkezeti tulajdonba adás alapján csökken, illetve a tanácsi /városi/ bérla- kásépitéssel nő. Másfelől viszont szükség van a bérlakás állomány - vállalkozói /magántulajdon, pénzintézeti tulajdon, önkormányzati tulajdon, stb/ - növelésére, amelyek döntően a jobb anyagi körülmények között élők lakásigényeinek kielégítését szolgálják. A szociális helyzetük miatt rászoruló rétegek eltielyezését tanácsi ra bérlakások szociálpolitikai alapon történő juttatásával tt - vállalva annak anyagi kihatásait, - kell megoldani. Ez utóbbi hosszú távon sem nélkülözhető feladat, túszén a főváros vonzása, a magasabb megélhetési költségek miatt mindig számolni kell az átlagosnál alacsonyabb jövőig delmü rétegek /pl. állami gondozottak, nagycsaládosok, testi fogyatékosok, hajléktalanok/ létezésével. A lakásépitési területek, a beépítési módok és az alkalmazott technológiák megválasztásában változtatásra van szükség. A még beépítetlen területeken a korszerű sorház, kistársasház, átriumház létesítésére alkalmas telkek kialakítását kell szorgalmazni. A nagy lakótelepek építése helyett a város belső kerületeiben a rehabií litációs területeken, a tetőterekben,a foghijakon növeljük a lakásépítés arányát. Az új lakásépítésnek a nagyobb alapterületű és szobaszámú lakások irányába kellene elmozdulnia, de ez csak a fizetőképes kereslettel összhangban történhet. Ez feltétele az egészséges lakás- S mobilitásnak. A családiház épités iránti igényeket egyre inkább az agglomerációs településeken indokolt kielégíteni. Az ehhez szükséges helyi tanácsi és egyéni érdekeltséget a kölcsönös előnyök figyelembevételével ki kell alakitani. Az épitési telkek juttatását döntően a beépíthető területekkel még rendelkező külső területekre és - kereslet esetén - az agglomerációs körzetekre kell koncentrálni. A telkeket célzottan a fiatalok részére szükséges biztosítani, a vételárban és az épitési költségben egyaránt megjelenő támogatások nyújtása mellett. Számításaink szerint - a várható népesség növekedésre is figyelemmel - a fővárosban már közép távon évente kb. lo-13 ezer lakást kellene építeni, ezen belül minimálisan mintegy 15oo-2ooo új tanácsi bérlakásra lenne szükség. Ennek forrása nem származhat a lakbérbevételekből, hanem azt a helyi tanácsi bevételek növelésével és a már 1 -rá I I i % _____________________________________________________________________________________________I » pl ..............^p i ------------------------------------------------- l
