1989. október 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

4

I ' ' ' ■’ ' ' ' T “

* ■ ■ -AP

I

i

BUDAPEST FŐVÁROS TANÁCSA LAKÁSPOLITIKAI FŐOSZTÁLYA

AZ INGATLANKEZELÉSI TEVÉKENYSÉG KERÜLETI ÖNÉRTÉKELÉSEINEK ÖSSZEGEZÉSE,

ÉS FŐVÁROSI SZINTÉI ÁTTEKINTÉS, JAVASLATOK.

I.

Az ingatlankezelés helyzete és szervezete 1945-től napjainkig.

1./ Az 1945-1971 közötti időszak.

Budapest jelenlegi állami bérlakásállományának több mint fele az államosítás kapcsán került az ingatlankezelő vállalatok kezelésébe.

A vállalatok által ekkor kezelt 359 ezer lakás jelentős része az I.világháború előtt épült, és a II.világháborúban súlyos kárt szenvedett, ideiglenesen helyreállított, illetve soha még fel nem újított épületben volt.

Ebben az időszakban alapvetően az 1946-ban erősen lecsökkentett, az önköltséget sem fedező lakbérek érvényesültek, ugyanakkor a lakásellátást olyan állam- polgári jognak minősítették, amelynek kielégítése az állam feladata.

Az állami ingatlankezelési tevékenységet már kialakulásánál az jellemezte, hogy a lakásállomány fenntartási szükséglete meghaladta a lehetőségeket. A szűkös pénzügyi forrásokat tovább csökkentette a rohamos iparfejlesztésre törekvő gazdaságpolitika, mert a névleges lakbér egy része is elvonásra került.

Az állam elsőízben az 1956-os károk (árvíz, földrengés, októberi események) helyreállítása érdekében, majd ezt követően folyamatosan támogatta az épület- fenntartást.

Az 1948-ban megalakult, az államosításra felkészületlen ingatlankezelő szervezet tevékenységében tervszerötlenség és pazarlás mutatkozott. Ez a szervezetlenség mellett az - 1968-ig alkalmazott - éves keretgazdálkodás és a "bázisszemlélet" hibájára vezethető vissza, amely az éves tervben szereplő, de fel nem használt pénzeszközök elvonásával értelemszerűen a pénzek mindenáron valő elköltésére ösztönzött.

—

_________ i

I