1989. szeptember 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

247

I

í

tött szerződést és nem személlyel. Ennek az a következménye, hogy a , vállalatok döntő többésge Budapesten arra hajt rá, hogy munkásszálláson laktatott, vagy albérletbe fölhozott olcsó munkaerő oldja meg a problémáját, mert nem hajlandó egyszerűen nem hajlandó megfizetni a budapesti drága munkaerőt. Azt a munkaerőt amit az el tudja magát tartani és megtudja fizetni egy nagyságrenddel magasabb bérért kell, hogy dolgozzon mint a vidéki aki csak munkásszálláson van ez végül is problémája mindöüössze a , pálinkás üvegig terjed.

És ez sajnos igy van. A vállalatoknak lenne a feladata sz \ is, véleményem szerint és a fővárosnak ezügyben kéne intézkedni, hogyha fölho vidéki munkaerőt, akkor lesz olyan kedves úgy hozzon föl, hogy oldja meg az agglomerációba való elhelyezését és ha nem tudja megoldani akkor nem hozhat föl.

Tehát végül fővárosi engedélyeztetésünek kell lenni, hogy egy budapesti vállalat vidéki munkaerőt alkalmazna. Valahol a dolognak a mikéntje és hogyanja itt van elrejtve. Valamint azt is ez a lakbéremelés véleményem szerint elodázhatatlan v és jogos végülis azt is tisztázni kéne és ez nem feltételnükl a bérreformmal függ öszsze hogy milyen adókedvezményeket lehet adni a vállalatoknak, vagy magának a dolgozónak hogyha a lakbérét kifizeti. Tehát magyarul költségként leírható legyen a vállalat támogatása is meg a dolgozónak a lakbérbefizetése is, személyes adójából. Tudnillik ez már más megjelenési forma. Végülis azt a terhet csökkenti ami lehetetlenné teszi a fővároban való életet. A bérlet és tulajdon kérdését én szerintem végülis nem gazdasági, hanem politikai kérdésként kell kezelni és ezt politikai döntésként kell elfogadtatni a fővárosnak és az országnak is.

Köszön szépen ennyit akartam mondani.

Köszönöm, ki kiván szólni?

m- 38 -