1989. augusztus 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
97
í i a folyamatban levő „Fővárosi, övezeti és Pest megyei üdülőkörzetek hosszú távú fejlesztési koncepciója" c. munkában a közösségi célú, nagy befogadóképességű üdülőterületek kijelölése a főváros körüli 50 km-es gyűrűben. Mivel a vízfelület az egyik legalapvetőbb, legnagyobb tömeget mozgósító vonzerő, így célszerű az agglomeráció területén levő tavak, tározók, kavicsbányatavak hétvégi üdülést szolgáló hasznosítása, valamint a meglevő, megfelelő összetételű hévízkészlet racionális felhasználása. Az OVH vonatkozó hosszú távú koncepciója („Főváros és agglomeráció vízgazdálkodás-fejlesztési koncepciója 2000-ig", 1984) az agglomerációs övezetben és a hozzá közvetlenül csatlakozó többi, mintegy 50 település térségében kb. 30—35 000 m2 medence-vízfelület létesítését irányozza elő, aminek egyik alapvető feltetele a megfelelő paraméterekkel rendelkező hévizek feltárásának előkészítése. Mind a természetes, mind a mesterségesen létesített vízfelületek könnyíthetik a főváros fürdőinek idényjellegű csúcsterhelését. ^ Ebben szerepet vállalhatnak a kavicsbányatavak (Budakalász, Pilisvörösvár, Szigetszentmiklós kirándulóhelyei), valamint a meglevő mesterséges fürdők bővítése (Leányfalu, Gyömrő, Szent- endre-Papsziget, Visegrád mellett Lepence fürdő). A VII. ötéves tervidőszakban célszerű a gödi termálstrandfürdő építését befejezni, a Kerepestarcsán és Százhalombattán, valamint Érd-Öfalu- ban korábban előirányzott közfürdő építését előkészíteni. Diósdon — a lefojtott termálkút vizének felhasználásával - meg kell vizsgálni fürdő létesítésének lehetőségét és feltételeit. Az agglomerációs gyűrűben nincs gyógyfürdő és a hosszú távú időszakban sem javasolt ilyen létesítése. Mindezek figyelembevételével megállapítható, hogy az agglomeráció települései, illetve közösségi területei pihenést nyújthatnak, de a budapesti fürdőket tehermentesíteni nem tudják. A vízgyógyászati ellátás továbbra is a fővárosi gyógyfürdők feladata. i ’ 4.5 Az üzemeltetés költségei A fürdők jelenlegi üzemeltetéssel kapcsolatos költségei s a várható távlati üzemviteli költségek a Fővárosi Fürdőigazgatóság létesítményeiről készített, önköltséget meghatározó mérleg segítségével vizsgálhatók. (20. sz. melléklet) A mérleg adatainak elemzése alapján megállapítható, hogy az állandó füürdőknél az egy fürdő- zőre jutó tényleges árbevétel (árkiegészítés nélkül) 25,98 Ft/fő, míg az összes ráfordítás 41,61 Ft/fő. Idényjelleggel üzemelő fürdőknél az árbevétel (az állami árkiegészítés nélkül) 13,11 Ft/fő, az összes ráfordítás pedig 28,31 Ft/fő. A fürdővállalat összes szolgáltatását figyelembe véve jelenleg a bevétel 26,69 Ft/fő, a ráfordítás 41,04 Ft/fő. A fejlesztés, a rekonstrukció megvalósítása után az összes ráfordítás jelentős növekedése várható. Az üzemviteli költség közvetlen költségből és üzemi általános költségből tevődik össze. A közvetlen költséget meghatározó tényezők közül az értékcsökkenési leírás jelentősen növekszik, mivel a jelenleg szinte már „leírt" fürdők értékcsökkenését az 1968-ban meghatározott értéke alapján és nem napi aktualizálás alapján írják le. A rekonstrukció-fejlesztés során szükséges ráfordítás után aktualizált állóeszközérték a jelenlegi bruttó eszközállományt 1283,5 mFt-ról 5703,5 mFt- -ra növeli és így a jelenlegi értékcsökkenési leírás több mint négyszeresére emelkedik. Szintén a közvetlen költséget jelentő állóeszköz-fenntartás is növekszik arányosan az állóeszköznövekménnyel (4-szeres). Nő a fűtőanyag- és áramköltség is, mivel a befogadóképesség és a ~ ~ ' 16 r
