1989. június 5. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
10
. -------------------------——-— ----------------——i--------—-----------------'---T~ *íS8® 1 d - 4 jogszabályok a különféle adminisztrativ tiltásuk ellenére több spekulációs lehetőséget adnak, amely társadalmi feszültség forrása a fővárosban.- Ma már a fővárosi lakásügyi tanácsrendelet számos szabálya is meghaladottá vált; túlságosan merev és nem követte a társadalom anyagi helyzetében bekövetkezett változásokat.- Rugalmatlan és bürokratikus a névjegyzékes lakáselosztási rendszer. Sorozatosan nem sikerül megteremteni az igények és a felhasználható lakásalap összhangját. Sok kritika éri a központosított lakásgazdálkodás gyakorlatát, kerületi vélemények szerint decentralizált rendszer hatékonyabban és eredményesebben lenne működtethető.-A piacorientált vállalkozói lakásépités és a tanácsi hatósági lakáselosztás egyre többször ellentmondásba és fo érdekösszeütközésbe kerül.- A vállalkozói lakásépítést akadályozza az általános pénzügyi forrás hiány, a lakásmobilitást neheziti a lakás- támogatási hitel magas kamata és ez év elejétől megváltozott feltételei. II. lársadalompolitikai célok A főváros legfontosabb társadalompolitikai célja hosszú távon, olyan lakásviszonyok kialakitása, amelyek valamennyi családnak, illetve család töredéknek anyagi teherviselő képességének és szociális helyzetének megfelelő lakás használatát, illetve tulajdonlását teszi lehetővé. Ehhez Budapesten - az ország más településeihez viszonyitva-hosszabb idő szükséges, reálisan csak az ezredforduló utáni időszakban érhető el. Célunk, hogy az elkövetkezendő időszakban legyen lehetőség a minőségi lakásigények kielégítésére is, hiszen ez feltétele a lakásmobilitásnak. % I '• lársadalompolitikai súlyú feladatnak tekintjük a meglévő lakás- illetve lakóházállomány műszaki állapotának javitását, a több évtizedes felujitási elmaradás felszámolását, elsősorban a belső kerületekben. E tevékenység egyrészt a lakások leromlott állapotának megszüntetését, a komfortfokozat és lakásnagyságok korszerű színvonalra emelését, másrészt Budapest történelmi értékű városképének helyreállitását, a már pusztulásnak indult épitészeti értékek megmentését szolgálja. A lakáshasználat és tulajdonlás minősége a korábbi időszakhoz képest jobban függjön a családok gazdasági teljesítményétől /mert ez van összhangban a gazdasági stabilizációval és kibontakozással/, de a főváros társadalmának kevésbbé tehetős és arra rászoruló rétegeinek viszont nyújtsunk megfelelő szociális biztonságot. | i. ------------------------------------------------------------------------ i
