1989. február 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

88

A piaci díjak változatlanságával szemben jelentősen emelkedtek a vásár­csarnokok, piacok fenntartási költségei, melynek következtében a be­folyt díbevételek nem elegendőek a szükségészerü karbantartási, felújí­tási, fejlesztési munkálatok elvégzésére. 1985. óta az árszabályozás li­beralizálódott, mellyel lehetővé vált, hogy a díjszabás megállapítá­sát - kisebb megkötéssel, iránydíj alkalmazással - az üzemeltető taná­csok hatáskörébe utaljuk. Az iránydíjak megállapításánál alapvető szempontnak tekintettük, hogy a napi helyhasználati díjak a jelenlegihez képest egy­két éven belül ne változzanak - tekintettel a termelői kedv fenntartásá­ra, a lakosság zöldség-gyümölcs kínálatát elősegítő érdekeinkre - s a ki- t sebb korrekciók csak az ÁFA-val növelt díj forintra kerekítését szolgál­ják. A havidíjaknál olyan mértékű díj emelést tervezünk, amely megközelíti a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti díját, melyek a korábbi ka­tegória határok között differenciáltan kerülnének meghatározásra. *9 •4 ■ Mindezek figyelembevételével szükséges a tanácsrendelet ujabb módosítása, melynek leglényegesebb elvei a rendelettervezetben az alábbiak:- az üzemeltető hatáskörébe utalja a díjszabás meghatározását,- főszabállyá teszi az árverés útján történő árusítóhelyhez jutást,- pontosítja az azonnali hatállyal történő felmondás kitételeit,- megszünteti azt a kötöttséget, hogy egy piacon a kereskedő csak egy helyet vehet igénybe. Javaslatunkkal valamennyi véleményező szerv alapvetően egyetértett, közü­lük le nem tett észrevételt. A beérkezett észrevételek nagy többségét a rendelettervezet véglegesítése során figyelőmbe vettük. Néhány kisebb jelentőségű javaslatot figyelmen kívül hagytunk, mert a felvetett problémák sajátos érdekeket tükröztek, illetve félreértésekből adódtak, vagy más jogszabályok által rendezettek. Pl.: nem ért egyet a díjszabás üzemeltető által történő szabad meghatározásával a kerületi ta­nácsok közül 9., a KISOSZ és az álelmiszerkiskereskedelmi vállalatok. Mindezek ellenére az az álláspontunk, hogy a tanácsok önállóságának foko­zása, illetve a gazdálkodó szervezetek közötti versenyhelyzet megteremté­se érdekében annak bevezetése szükségszerű. : © m- 2 -

Next

/
Thumbnails
Contents