1989. január 16. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

389

i

sainak megfelelően a képzési időre módosítják a szerződést.

Az együttműködési megállapodások figyelembe veszik az adott vállalat, illetve iskola sajátosságait, újszerűén tartalmazzák a szakképzés tartalmi és tárgyi feltételeinek támogatását is. Által ánositható, hogy a megállapodásokat mindkét fél "keretszerződésnek" tekinti. A szerződés tartalmát, annak végrehajtását kölcsönösen és folyamatosan figyelemmel kisérik, tanévenként felülvizsgálják, a tapasztalatok alapján kiegészítik, korszerűsítik. Ezt a "kétlépcsős" megoldást a vállalatoknál ma uralkodó, a változásokra hatékonyan reagáló gazdálkodás és létszámalakulás tette szükséges sé.

Az ipari, a közgazdasági, egészségügyi és óvónői szakközépiskolákba, az iskolák képzési jellegéből adódóan az együttműködés legfontosabb területe a nyár i össze függő

s zakma i gyako rI a t feltételeinek biztosítása. Az egészségügyi ágazat kivételével ez volt az együttműködési megállapodások legkritikusabb területe. A megállapodások azt rögzítették, hogy e témát tanévenként, eseti, egyedi szerződések formájában rendezik. Ebből következik, hogy a nyári termelési gyakorlat szervezése, lebonyolítása a rendelkezésektől eltérően történik, holott a I I - I I I . évfolyam eredményes befejezésének feltétele a nyári szakmai gyakorlat. Ennek alapvető oka, hogy a vállalatok a nyári időszakban nem tudják munkával ellátni a bázisiskolájuk teljes tanú IóI ét számát, a vállalati dolgozók szabadságolása miatt nincs lehetőség arra, hogy a tanulók a gyakorlati ismereteket elsajátítsák, ehelyett kisegítő munkát végeznek.

Hasonló problérnét jelent az ipari szakközépiskolákban tanulók

gyakorlati idejének tanévközi egyeztetése is. A IIl-IV.osztá- lyos tanulók hetenként egy nap gyakorlaton kell hogy részt- vegyenek. Ez azonban a vállalatoknak nem kedvező.Néhány

1 I .... _J

X

é #** ■■- 5 -