1989. január 16. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

252

---- |---ró------------ x ­9 m&mm -mm 1- 12 ­iskolai és vállalati gyakorlati képzésben. Az iskolai tanműhelyekben folyó gyakorlati oktatást szervr zettnek és az elméleti anyaghoz közelállónak ítélik meg, ce többségük nem tartja a tanműhelyek felszereltségét megfelelő­nek.Az iskolai tanműhelyekben legfeljebb közepes szintű szak­mai felkészültségre volt lehetőségük, mert a műszaki szinvo­nal a korszerű ismeretek megszerzéséhez nem volt elegendő. Az üzemek műszaki feltételei általában sokkal jobbak, véle­ményük szerint a szakmai képzést a vállalatoknál célszerű ^ befejezni. Kifogásolták, hogy több esetben anyaghiány miatt nem kaptak megfelelő munkát, sokszor a hiányzó segédmunkást pótoltatták velük. Ezért a vállalati gyakorlatuk többnyire egyszerű, ja­vító jellegű munkákra szorítkozott. A gyakorlati oktatás során szerzett szakmai tudást a megke­resettek 5o %-a jónak, Lo %-a kevésnek, hiányosnak tartja, 1o %-a kifejezetten rossznak minősiti. A fejlett techniká­val rendelkező üzemekben csak külön speciális tanfolyamok elvégzése után végezhetnek érdemi munkát. Megfogalmazódott a gyakorlatot irányitó szakoktatók felké­szültségének kritikája is. Gyakran előfordult, hogy a gya­korlati oktatás irányítója sem magyarázta el a munkafolyama­tokat, s ez gátjává vált a tényleges technikai ismeretek el­sajátításának. "A tanításban is követni kellene a technika fejlődését, ha nem is könyvekkel, de legalább a tanárok felkészültségével. Ezen kivül nem ártana, ha a gyakorlati •oktatókat megválogatnák és csak a kellő tudással rendelkezők tölthetnének be oktatói állást." # A megkérdezettek 5o %-a kevésnek tartja a gyakorlati időt. A szakközépiskolát végzettek a hosszabb, egybefüggőbb gya­korlatot szorgalmazzák. A heti egy-két alkalom nem elegendő i l

Next

/
Thumbnails
Contents