1988. október 10. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
9
I- 8 További feszültség forrása a parkfenntartásban az is, hogy az élő munkát pótló gépesítés terén az 1 ha-ra vetített összmotorteljesít- mény 10 év alatt mindössze 10 %-kal növekedett. A gépek egy hektár területre vetített nettó értéke a vizsgált időszakban 15,9 %-kal csökkent. A decentralizált parkfenntartásra vonatkozó döntés az előnyök mellett több hátrányos következménnyel is járt:- Budapest zöldterülete összefüggő, egységes rendszert alkot. Kerületek szerinti részekre tagolása jelentősen megnehezíti a rendszer gazdaságos, szakszerű működtetését, ugyanis a közigazgatási egységek nem azonosak a rendszer gazdaságosan működtethető egységeivel (pl. a Gellérthegy, az Üllői úti fasor, amely két-két kerülethez i tartozik, vagy a Nagykörúti fasor, amelyet hat kerület kezel). i- A rendelkezésre álló parkfenntartási keretből nem lehetett központi tartalékot képezni rendkívüli, sürgős munkák elvégzésére és az esedékes felújításokra (pl. Nehru part), mivel a keret teljes összegének szétosztása is csak szűkös anyagi keretet biztosított a kerületek részére. A jelenlegi gyakorlat keretében nem biztosítható a hatékony hatósági tt és egységes szakmai irányítás a főváros zöldterületi rendszerének fejlesztésében, fenntartásában és felújításában. A kerületi tanácsok- néhány kivételtől eltekintve - általában nem fordítanak, illetve nem tudnak többet fordítani a parkok fenntartására. A lakosság ingyenes társadalmi munkavégzése nem növekedett jelentősen. Nem a decentralizálás következménye, de kedvezőtlen hatású a parkok állapotára, hogy emelkedett a szándékos rongálások mértéke, a parkokban évente a károkozás meghaladja a 13 millió Ft-ot. Az előzőekben ismertetettek alapján megállapítható, hogy a főváros zöldterületeinek helyzete az elmúlt tíz évben érzékelhetően romlott. A leromlás okaiként röviden összegezve a következők említhetők meg: ! 3 * rtú. £■*> mvagp
