1988. szeptember 12. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
296
i- 13 datot, hogy azonnal nagyobb lakást igényelnek. A Gyermek-és Ifjúságvédő Intézet megkísérelte uj nevelőszülők felkutatását a főváros vonzáskörzetében, elsősorban a jobb lakáskörülmények között élő családokban. Ezzel azonban számottevően nem tudta növelni a nevelőszülőhöz történő elhelyezést. A szociológusok egy része publikációjában a nevelőszülői elhelyezési formát összehasonlításképpen szembeállítja a nevelőotthoni elhelyezéssel, megkérdőjelezve az utóbbi eredményességét, hatékonyságát, hangsúlyozva magas költségeit. Az ilyen jellegű s zembeé I I i t á s vél emény ünk szerint téves követkéz- ■ ^ tetéshez vezet, mivel a nevelőszülőkhöz történő kihelyezés csak a gyermekek egy bizonyos körében realizálható. A legsúlyosabb szeméIyiségáI I apótu, antiszociális magatartású, deviáns gyermekek, fiatalok kihelyezése tapasztalataink szerint nagyon nehezen megoldható, ezen fiatalok nevelése, iskoláztatása továbbra is elsődlegesen a nevelőotthonokban biztosítható. Az állami gondoskodásban részesülők beáramlásától és az igényektől függően tovább kell bőviteni a nevelőszülői hálózatot, felszabadítva ezzel a neve I őott'honi férőhelyeket. A teljes és a csonka rqaládnk anvaoi helyzetének romlása a gyermekek eltartásában okoz feszültséget. Ezek a problémák azonban nem igényelnek hatósági intézkedést. Ahol a rendszeres nevelési segély már nem tud segiteni, ott a gyermekek hetesrendszerü elhelyezésével az anyagi veszélyeztetés csökkent- Y hető, ezért ezen intézmények férőhelyeit bőviteni szükséges, a jelenleg nevelőotthonként működő otthonok feladatának módosításával /pl. a József Attila és Bolyai utcai otthonok átszervezéséve I . / Gondoskodni kell a hálózaton belül továbbra is a fogyatékos gyermekek elhelyezéséről, oktatásuk, nevelésük biztosításáról, mert beutalásuknál fogyatékosságuk mellett - többségüknél - az anyagi, erkölcsi veszélyeztetettség is fennáll. Amennyiben az z% I — '
