1988. június 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
58
i- 7 bazilikái, dunavarsányi éa Gorlcij-fasori szükségraktárainkat, a ezzel mintegy 14 ezer fm iratanyag az eddigieknél lényegesen jobb, korszerűbb és biztonságosabb raktári körülmények közé kerül. Az épület átadása gyűjtőterületi munkánk feltételeit is lényegesen javitja. Az elmúlt évtizedekben hozzávetőlegesen 12.000 fm olyan iratanyag halmozódott fel a gyűjtőkörünkbe tartozó szerveknél, amelyet levéltárba szándékoznak adni. Ez a mennyiség az egyes szervtipusoknál ~ főleg gazdasági szerveknél - jóval több, mint az, ami ténylegesen levéltári megőrzést igényel, mivel a korabeli jogszabályok és a tulbiztositásra törekvő selejtezési eljárások nagyon sok olyan iratot hagytak meg, amelyet állami, állampolgári érdekből hosszabb ideig őrizni kell, de i nem kell levéltárba átadni. A jelenleg is jó őrzési feltételekkel rendelkező telephelyek /Városház utca, Hess András tér, Heinrich István utca/ további fenntartásával a rendelkezésre álló raktári férőhelyünk, létszámunk elégséges ahhoz, hogy az 1950-1954-ig terjedő időszak, tanácsok esetében 1964-1973, anyagát folyamatosan átvegyük a levéltárba éa néhány éven belül elvégezzük a selejtezést. Ehhez szükséges a tanácsi szakigazgatási szervek támogatása, hogy az általunk végzett selejtezés során az ügyviteli szempontból további megőrzést igénylő iratokat visszaadhassuk a megfelelő szerveknek. A többi szervtipusnál is igen égető a helyzet. Az irattárak állapota miatt ugyanis a történeti érték védelme csak kevés helyen biztositott. így feltétlenül szükséges az irattárakban felgyülemlett iratanyag átselejtezése, ami sok esetben darabonkénti átnézést jelent. Ennek elvégzéséhez - ami az iratképző feladata lenne, de kellő szakismeret hiányában elvégezni nem tudja - a levéltár közvetlenül keresi a megoldás lehetőségeit. Ezt szolgálja egyebek között a már jelzett történeti értékű iratokra koncentráló feladatterv elkészítése is. A Leonardo utcai raktárbázis birtokba vétele lehetőséget teremt a levéltári kutatás szakmai feltételeinek folyamatos javítására is. Az a tetemes munkaidő ugyanis, amit eddig az iratok mentését szolgáié feladatokra kellett forditani, a költözés be- l fejezésót követően a rendezési, selejtezési és segódletkószitési munkákban hasznosulhat. I Jelenleg azonban a legfontosabb feladatunk a költözés szak■t 58 i % I
