1988. június 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
258
i bazilikái, dunavarsányi és Gorkij-fasori szükségraktárainkat, s ezzel mintegy 14 ezer fm iratanyag az eddigieknél lényegesen jobb, korszerűbb és biztonságosabb raktári körülmények közé kerül. Az épület átadása gyűjtőterületi munkánk feltételeit is lényegesen javítja. Az elmúlt évtizedekben hozzávetőlegesen 12.000 fm olyan iratanyag halmozódott fel a gyűjtőkörűnkbe tartozó szerveknél, amelyet levéltárba szándékoznak adni. Ez a mennyiség az egyes szervtipusoknál - főleg gazdasági szerveknél - jóval több, mint az, ami ténylegesen levéltári megőrzést igényel, mivel a korabeli jogszabályok és a túlbiztosításra törekvő selejtezési eljárások nagyon sok olyan iratot hagytak meg, amelyet állami, állampolgári érdekből hosszabb ideig őrizni kell, de nem kell levéltárba átadni. A jelenleg is jó őrzési feltételekkel rendelkező telephelyek /Városház utca, Hess András tér, Heinrich István utca/ további fenntartásával a rendelkezésre álló raktári férőhelyünk, létszámunk elégséges ahhoz, hogy az 1950-1954-ig terjedő időszak, tanácsok esetében 1964-1973, anyagát folyamatosan átvegyük a levéltárba és néhány éven belül elvégezzük a selejtezést. Ehhez szükséges a tanácsi szak- igazgatási szervek támogatása, hogy az általunk végzett selejtezés során az ügyviteli szempontból további megőrzést igénylő iratokat visszaadhassuk a megfelelő szerveknek. A többi szervtipusnál is igen égető a helyzet. Az irattárak állapota miatt ugyanis a történeti érték védelme csak kevés helyen biztosított. így feltétlenül szükséges az irattárakban felgyülemlett iratanyag átselejtezése, ami sok esetben darabonkénti átnézést jelent. Ennek elvégzéséhez - ami az iratképző feladata lenne, de kellő szakismeret hiányában elvégezni nem tudja - a levéltár közvetlenül keresi a megoldás lehetőségeit. Ezt szolgálja egyebek között a már jelzett történeti értékű iratokra koncentráló feladatterv elkészítése is. A Leonardo utcai raktárbázis birtokba vétele lehetőséget ) teremt a levéltári kutatás szakmai feltételeinek folyamatos javítására is. Az a tetemes munkaidő ugyanis, amit eddig az iratok mentését szolgáló feladatokra kellett fordítani, a költözés befejezését követően a rendezési, selejtezési és segédletkészitési munkákban hasznosulhat. Jelenleg azonban a legfontosabb feladatunk a költözés szakV I ■
