1988. május 17. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

221

i- 4 általános rendezési tervek későbbi feladata, hogy a főváros egészére vonatkoztatott rendezési tervet tovább pontositsa és ezáltal az épitési igazgatás gyakorlati munkájában közvetlenül hasznosítható alapot teremtsen.

Budapest megelőző általános rendezési terveit 1960-ban, majd 1971-ben hagyta jóvá a kormány. A városépítés gyakorlati tapasztalatai és a tervező munka során kialakult elgondolások

már az agglomeráció regionális rendezési tervének kidolgozá- j ItítaJ—§k

sa során abba az irányba hatottak, hogy a tervezés szemléletét és módszereit lényeges vonásokban továbbfejlesszük.

Törekvésünk analitikus tipusú Általános Rendezési Terv kidolgozására irányult. Ennek lényege, hogy a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott a vizsgálati szakasz, tehát a város fejlődését meghatározó tényezők értékelő elemzése. Ez a szemlélet lehetőséget adott arra, hogy "nyitott" terv készüljön, amely a területfelhasználásban a "kinálati oldalt" erősiti. Ebből következik, hogy a rendezési program tervezetében mindazok a biztosnak tekinthető elemek szerepelnek, melyek a gyakorlati városépítés számára alternativ választási lehetőségeket tartalmaznak. Ugyanakkor azonban a tervezet rögzíti azokat a közösségi érdekekre alapozott városrendezési elveket is, amelyeket következetesen érvényre kell juttatni. Ennek a felfogásnak az alkalmazásában az a lényeg,

* I

hogy a ma még számottevő bizonytalansági tényezőkkel prog- |

nosztizálható igények egy részét, valamint a gazdaság fejlesztési érdekek követelményeit felmerülésük aktuális időszakában további tervezési munkával, folyamatos tervezéssel ("permanens tervezés") értékeljük, elégítjük ki. Ez a felfogás a terv időállóságát minden bizonnyal jelentősen növeli és ezzel párhuzamosan a terv is jobban igazodik a gyakorlati élet követelményeihez.

| tá

! _ !

■bbbhhhhHI