1988. február 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

15

r . ,i- 6 élő lakossággal folytatott egyeztetés bizonyult. Bár a rendcsinálásra irányuló törekvésekkel "elvben mindenki egyetértett", a helyi lakosságra vonatkozó konkrét javaslat (ti.a javaslatunk szerinti 1000 óra parkolási kedvezmény, ezen felül fizetési kötelezettség) már a legteljesebb elutasításban részesült. Ezt az 1987. december 22-i kerületi tanácsülési határozat tükrözi is (3.sz. melléklet). A téma fokozatosan életszinvonal és szociálpolitikai értelmezést kapott a viták során.

A következő, a lakossági véleményeket intézményesített fórto

mában közvetítő egyeztetésekre került sor:- az V.ker.Pártbizottság Végrehajtó Bizottsága 1987. junius 4-én,- V.ker.Tanács VB-ülés, a Fővárosi Tanács VB-ülését megelőzően, 1987. október 13-án,- V.ker.tanácstagi klub 1987. november 16-án,- V.ker.Hazafias Népfront bizottsági ülés 1987.december 2-án,- a kerületi tanácsülés elé kerülő anyag vitája az V.kerületi VB-ülés keretében 1987. december 8-án,- V.kerületi tanácsülés 1987. december 22-én.

A végső kerületi álláspontot a hivatkozott tanácsülés fogalmazta meg: javasolták, hogy a döntést kimondó Fővárosi Tanács testületé fogadja el a belvárosi lakosok teljeskörü behajtási jogának és ingyenes, időkorlátozás nélküli parkolásának biztosítását.

Az egyeztetéseket összegezve: a magunk részéről - egyfelől - sajnálatosnak tartjuk, hogy minden szakmai, várospolitikai, stb. érv ellenére sem sikerült azt az elvi álláspontot elfogadtatnunk, mely szerint a belváros közép- és felsőfokú, valamint az országos intézményrendszere folytán több, mint egy kerület: Budapest főközpontja.

Ez azt jelenti, hogy a helyi lakosság mellett más érdekekre is tekintettel kell lenni. Elgondolásunk alapja az volt,

I ’ IS .

V

• < ‘'.'US®-