1986. november 5. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

8

•• ■ ■ X

„Hmm * a#

i- 6 A VII. ötéves terv időszakára 1985-ben kb. 2800 lakásigénylőt tartanak számon. Ennek mintegy 10 %-a 3 vagy több gyermekes .

A cigány lakosság lakásviszonyai még mindig lényegesen a fővárosi átlag alatt vannak. Nagyobb arányban élnek szükséglakásokban, szoba-konyhás, félkomfortos, átmeneti lakásokban, és az egy főre jutó szobaszám tekintetében is nagyok az elmaradások. Ennek oka a hátrányos induló helyzeten és a rosszabb jövedelmi viszonyokon túl a lépcsőzetesség elvének gyakorlata, a hatóság részéről, amelyben általában csak egy minőséggel jutottak jobb körülmények közé "az igénylők /putriból szoba-konyhába stb./, valamint az esetenkénti meglevő igénytelenség.

Az ország több területén a szakképzetlen munkaerő nem tud elhelyezkedni. Gyakran ugyanezeken a helyeken áll még több ezer putrilakás. A családok egy része törekszik a fővárosi munkalehetőségek felé a megélhetés biztosítása reményében.

A munkásszállásokat fenntartó jórészt építőipari vállalatok helyzete megrendült, igy nem tudják felszívni ezeket az embereket. Megszigorodtak az állandó munkába állás feltételei és ellenőrzése vidéken, romlottak a lakáshoz jutási esélyek.

Mindezek a tényezők a helyzetüket kilátástalannak érző családokat a fővárosba költözésre serkentik . így nőtt a roko- tó

naikat befogadó cigány családok száma és az önkényes beköltözés a cigány lakosság körében. Ez növeli a lakóhelyi feszültségeket, a lakások zsúfoltságát.

A lakáshoz jutott cigány családok döntő többsége gondozza

lakását, rendszeresen fizeti a bérleti dijat, betartja az

együttélési szabályokat. Az alacsonyabb jövedelműeknél

súlyos gondokat okoznak az egyre növekvő lakásfenntartási 0 *

| ' l | „

»• .

I

Ifr'W—.ij mmmm