1986. augusztus 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
27
* r?. ,-. c 4 * tó'53Stt 4 | A FŐVÁROSI DUNAI KÖZÚTI ÁT1Z3LÖKAPACI- TÁSOK FEJLESZTÉSE A budapesti Duna-hidal: a főváros büszkeségei, sőt jelképei. A Lánchid tette lehetővé Duda és Pest egyesítését, és az ezt követően épült hidak is minden időben meghatározó tényezői voltai: Dudapest fejlődésének. Ma a Duna-hidak a főváros főúthálózatánál: forgalmi szempontból legjelentősebb, műszaki szempontból legigényesebb szakaszainak teldnthetők, abszolút forgalombiztos állapotban tartásuk és az átkelési igények alakulásával lépést tartó fejlesztésűk tehát az egész fővárosi közlekedési rendszer működőképességének Irulcskérdéce. A főváros és az ország közvéleménye ezért kiséri megkülönböztetett figyelemmel a jelenlegi Duna-hidak sorsát és az uj Duna-hidak ügyé- nek alalailását. összefoglalás 1. A Duna-hidak történelme a városszerkezet kialakulásával összefüggésben ~^r A dunai átkelési lehetőségei: mindenkor a főváros, illetve a helyén volt hajdani település fejlődésével szoros kölcsönhatásban alalrultak ki, azaz: az átkelőhelyei: a város növekedésével párhuzamosan, szerkezeti és úthálózati rendszerével összhangban létesültek, majd ezt követően visszahatva azokra, lényegesen befolyásolták a város- és uthálózatfejleszté- si irányelveket. Az első hidak /Lánchid, Szabadság hid, Erzsébet hid/ az akkori belvárost határoló Kiskörút vonalában illetve azon belül épültek. Kivételt csak a Margit hid jelentett, melynek létesítését a Margitszigettel és Óbudával való kapcsolat megteremtése indokolta. A város növekedésekor az u.n. Belváros határa is kitolódott egészen a Nagykörút vonaláig. Ezért vált szükségessé a Nagykörút vonalában uj átkelési helyként megépíteni a Petőfi hidat. Eddig a pontig a főváros főúthálózatának és dunai átkelőhelyeinek fejlődése nagyjából megfelelt a hasonló szerkezetű - sugaras-gyürüs úthálózati rendszerrel rendelkező - nagyvárosok fejlődési modelljének. A főváros beépített területének növekedése és főúthálózat fejlesztése, valamint az átkelő- ^ helyek létesítése közötti összhang tulajdonképpen az 195o-es években kezdett megboralani, amikor a szomszédos hét váro3t és tizenhat községet Budapesthez csatolták. A II. világháborút követően újjáépített közúti Duna-hidjaink ugyanis az igy megnagyobbodott főváros Duna-szakaszánal: középső-, alig hét km-es szakaszán helyezkednek el, miközben a város \ ifa, beépitett partszakaozainak hossza mintegy 32 kra-re nőtt. Az átkelőhelyek helyzetéhez hasonlóan, a Nagykörút kiépítését követően a főúthálózat fejlesztése is megtorpant, nem követte a reális igényeket. A 70-es évek elejétől meghatározott program szerint korszerilsitették a sugár irányú bevezető utakat, a körirányu elemek fejlesztése asonban elmaradt. így a legkülső, teljes hosszban kiépült körgyűrű a mai napig is a nagykörút. A Hungária körút, melynek nyomvonalát már a múlt században kijelölték, egyelőre csonka gyűrűnek számit. Buda közúthálózatának kialakulását a topográfiai adottságok jelentősen befolyásolták és fejlesztését korlátozzák ma is. E megállapitáo természetesen nem vonatkozik az Árpád hid vonalától északra, a Petőfi hid vonalától délre felevő sik területekre, ahol megfelelő vagy megfelelően fejleszthető közúthálózattal rendelkezik. A budai - jelenleg is fejlődő - * hegyvidéki területnek a főváros főútvonal-hálózatával meglévő jelenlegi kapcsolatai nem ^ megfelelőek. 11 \ Jfe , | im _______________—----------- ;-------- -— : : ....... ' ■ ' ' " ■ " ------------------------------------------------------------X— .mm 9 I
