1986. április 23. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
47
I i- 2 A lakásállományt jól jellemzi az egyszobás és a fürdőszoba nélküli lakások aránya. A legfrissebb adatok szerint a belső fekvésű területek lakásainak 42 %-a egyszobás (a budapesti átlag 27 %) és a lakások 25 %-a fürdőszoba nélküli (Budapest átlaga 18 %). Az épületállományhoz hasonlóan a műszaki infrastruktúra,a közmüvek extenzív fejlesztése is a külső területekre koncentrálódott. A belső városrészek főbb közműrendszerei - viz, csatorna, elektromos távbeszélő hálózat - igen rossz, lényegében a századforduló óta kellően fel nem ujitott állapotban vannak. Mindezek a térség erőteljes leértékelődését és szociális feszültségeket eredményeztek. Az 1970. körül elvégzett településszociológiái vizsgálatok kimutatták, hogy ez az egyetlen térsége Budapestnek, ahonnan a lakók tömegesen elköltöznének, ugyanakkor a város más térségeiből nem lehet jelentősebb ide- költözésre számítani. A statisztikai adatok elemzésével megállapítható, hogy a lakosság száma 1960-1983. között 143 ezer fővel (30%-kal) - csökkent, annak ellenére, hogy a lakások száma lényegesen nem változott. A népesség csökkenése együtt járt a lakosság összetételének változásával. A 60 év felettiek aránya 30 %-kal meghaladja a fővárosi átlagot, ugyanakkor a 15 éven aluliak aránya csaknem 25 %-kal Budapest átlaga alatt marad. A 60 éven felüliek arányának növekedése több mint kétszerese a budapesti átlagnak. A népesség fogyásának egynegyedét adja a természetes fogyás, háromnegyedét pedig az elvándorlás és az adatokból egyértelműen megállapítható, hogy elsősorban a fiatalabbak, a magasabban kvalifikált rétegekbe tartozók hagyják el a térséget, ez pedig az itt lévő lakókörnyezet, lakásállomány fizikai és erkölcsi romlásának következménye. Mivel utoljára 1978-81-ben készültek részletes szociológiai felmérések elsősorban a VII. és a VIII. kerület egyes épülettömbjeiben, a felhalmozódott problémák szükségessé teszik a belső kerületek átfogó és beható szociológiai vizsgálatát, hogy az itt élők tényleges helyzetéből adódó követelmények a rehabilitáció során méltányosan figyelembe vehetők legyenek. (A szociológiai vizsgálatokat, elemzéseket és a koncepció alapjául szolgáló tanulmányokat a BVTV Városépítési Kutatási Önálló Osztálya készítette 1978-85. között.) 2. A rehabilitáció célja A felgyülemlett problémák - tekintetbe véve azt a tényt is, hogy a következő középtávú tervidőszakbam már az elmúlt évtizedekben épült uj lakónegyedek is fokozott fenntartást fognak igényelni,- halasztást nem tűrő sürgősséggel vetik fel a főváros belső kerületeinek rehabilitációját. Annak késleltetése egyrészt a Főváros és a népgazdaság e téren felmerülő terheinek jövőbeli rendkivüli fokozódását, másrészt a belső városrészek épület- vagyonának, városképi és kulturális értékeinek elkerülhetetlen pusztulását eredményezné. r .fo fo A rehabilitáció célja az, hogy az érintett területek épületállományát megmentse, lakó- és lakókörnyezeti értékét a mai kor igényeinek megfelelően növelje és ezáltal- a lakóhelyi környezetben rendezett állapotok alakuljanak ki;- a lakásállomány komfort és nagyság szerinti összetétele javuljon; j K | | i _____________________ í __ _______i t **.* * ( « smp
