1985. november 5. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

231

___________ra ' X

• ■ * *«,»** ■■00

I

0- 4 mindkét színháznál kevéssé funkcionál. Az intézmények vezetőinek figyelmét felhívták arra, hogy keressék azokat az átfogó kérdéseket, melyek megvitatása hasznossá és eredményessé teheti a testület vagy a társulat szélesebb rétegeit átfogó fórum munkáját.

A Budapesti Művészeti Hetek, a Szabadtéri Színpadok és különösen a szinházi kisszövetkezetek működése alapvetően eltér a többi színházétól, igy problémáik sem jellemzőek a szinházi területre.

Az itt folytatott felügyeleti vizsgálat néhány fontosabb megállapítása:

A Szabadtéri Szinpadok munkáját értékelve megállapították, hogy az intézmény időszaki tevékenységével a főváros nyári szinházi ellátottságának fő alakítója volt, néhány színvonalas kezdeményezéssel ós uj helyszínnel gazdagította Budapest művészeti életét. Szükséges azonban, hogy az intézmény ujonan kinevezett vezetői készítsenek terve- 1 ket, javaslatokat a nyári szabadtéri játékok és a

Budapesti Művészeti Hetek profiljának, felépítésének megújításba. Az uj koncepció elkészült, s már ennek szellemében indította be programját 1985. nyarán^a Szabadtéri Szinpadok Igazgatósága. A munka értékelésével jelenleg foglalkoznak.

A szinházi kisszövetkezetek megalakulását a fővárosi szinházi választók bővítésének szándékával, i differenciáltabb szinházi ellátás céljából támogatták, Ehelyett - egy-két igényesebb produkciótól eltekintve - művészi, színvonalbeli, olykor politikai problémákat felvető, bizonytalan tevékenység alakult ki. Előadásaikkal legfeljebb meny- nyisógi igényt elégítenek ki, főképp vidéki táj- előadásaikkal, de olyan választékbeli és főleg minőségi többletre nem képesek, mely a gyakorlatban igazolná nélkülözhetetlenségüket.

A fővárosi szinházak látogatottsága a következő:

1983-ban 2,567,398 néző, az ifjúság részvétele

933.697

1984-ben 2,546,748 néző, az ifjúság részvétele v*

887.877 >

Színházaink évek óta alapvető működési gondokkal küzdenek, különösen az 1985. januári áremelések következtében. Az áremelésekből következő növekvő kiadási igények és a stagnáló állami támogatás közötti feszültség tovább éleződik. A szinházak a bevétel fokozását elsősorban helyáremeléssel tudják elérni. A szinházak működésében a müsorpoli- tika mellett a helyárpolitika is a meghatározó szempontok közé emelkedett, melynek egyfelől a spontán kereslet, másfelől az országos árszint- megőrzésre vonatkozó központi utasitás szab határt. Mivel színházaink nem azonos szintről indultak és lehetőségeik nagyon különbözőek, ez

| ujabb feszültséget is teremt.

I

! I ;

L- -