1985. szeptember 25. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

20

i

17

A 13 évesek csaknem négyötöde mér az 1930-as évek végén is elvégezte az elemi iskolát, s arányuk lassú fejlődéssel az 1960- as évek közepére már elérte a 94-95 %-ot. Az arányok leggyorsabb növekedési szakasza az 1960-as években következett be.

Az 1980-88 években a tanköteles korú budapesti gyermekek csaknem teljes létszámban - az iskolaelőkészítő óvodai évfolyammal együtt - tulajdonképpen 9 éves egységes nevelésben, oktatásban részesültek.

Még mindig Budapesten találjuk a középiskolai végzettséggel rendelkező népességnek jelentős részét. Jelenleg itt tanul az összes középiskolás egynegyede, viszont a szakmunkástanulóknak í ■ csak alig egyötöde. Budapesten a szakmunkásképzés elvesztette

a második világháború előtti attraktivitását, ezért tanulóinak mintegy felét vidékről /főleg az agglomeráció területéről/ toborozza. Az elmúlt, mintegy másfél évtizedben a fővárosban gyakorlatilag teljeskörűvé vált az általános iskola utáni továbbtanulás, folyamatosan csökken a szakmunkásképzésbe jelentkezők aránya, s vele párhuzamosan növekszik a középiskolákban továbbtanulók száma és aránya.

A lakosság iskolázási igényeit nem lehet figyelmen kívül hagyni, sem pedig lényegesen befolyásolni, mégis jelenleg még az általános iskolák pályaválasztási tevékenységében erőteljesen érvényesülnek a központi /és helyi/ oktatás- és munkaerőpolitika preferenciái. Az 1960-as években - a szakközépiskolák létesítésének idején - jelentősen megnőtt az érdeklődés azon iskolatípus iránt, amely az érettségi mellett szakképesítést is adott.

Az 1970-es évektől módosult némileg ez a tendencia, a szakkö- fi

zépiskolák növelték népszerűségüket, de a gimnáziumok iránt is fokozódott az érdeklődés, ami különösen megnőtt az 1980-as évek elején - még a közepes tanulók körében is.

*

io

\

I I

I

I ^ 4 v

Épp » ■ ii ■ ■ •