1985. július 31. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
498
■—-------------------------------------------—X * mm #** *iwm i- 6 2. Mivel az igazgatási munka mennyiségét nagyrészt a lakosság száma határozza meg, ezért a létszám mintegy felét /55 %-át/ az állandó népesség arányában osztottuk el a kerületek között. Figyelembevéve, hogy a lakosság számának növekedésével nem nő egyenes arányban a létszámszükséglet, az 1980-ban alkalmazott normativákat használva: 20.000 lakosig a letszámszükseglet 350 fo/1 üi. 20- 50.000 lakosig a létszámszükséglet 600 fő/l üi. 50- 80.000 lakosig a létszámszükséglet 1.000 fő/l üi. 80-110.000 lakosig a létszámszükséglet 1.500 fő/l üi. 110.000 lakos felett a létszámszükséglet 2.000 fő/l üi. így megkaptuk hogyan alakulna a kerületek létszáma tisztán a lakosság arányában, amelyet arányosan lecsökkentettünk a létszám 55 %-ára. 3. A megmaradó létszámot 10 %-ban a kerületek belterületének nagysága, 10 %-ban az IKV által kezelt bérlemények száma, 10 %-ban az ügyiratforgalom, 5-5 %-ban a határozatok száma, a fejlesztő- si és költséqvetési gazdálkodás összege, valamint az irányított intézmények száma határozza meg kerületenként. /1980-ban a határozatok számát nem vették figyelembe és az 5 tényezőt azonos súllyal szerepeltették./ 4. Az igy kapott eredményhez hozzáadtuk a korábban levont tisztségviselők és a kerületközi feladatokat ellátó dolgozók ese- fi tenként megnövelt létszámát, igy megkaptuk a számitott létszám- szükségletet. A számitott és a 6. sz. mellékletben javasolt növelés után kialakuló létszámokat összevetve, a különbség 50 %-ával javasoljuk mérsékelni, illetve fokozni a létszámnövelés mértékét. / 9. sz. melléklet/. Az arányosítás eredményeképpen az aránytalanság - 83-ról - 44-re csökkent, amely majdnem pontosan megegyezik az 1980-as arányosítás után kialakított helyzettel. m .. ___ . . . i
