1985. február 27. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
353
~Y~————I j * \ 9 I | KÖZPONTRENDSZER - INTÉZI.UfoNY TERÜLETEK Az agglomerációs övezet települései többségének lóg— ' A budapesti agglomeráció központrendszere részben a főbb jellemzője, hogy nincsenek jelentős, önálló ipatörténeti fejlődés, részben pedig az elmúlt két év- rd bázÍ3Üzemeik, amelyek gazdasági erejüknél fogva a tized városópitéso eredményeként jött létre, illetve településfejlesztést mogfelelően támogatni tudnák. • van kialakulóban. Azok a települések, ahonnan a lakosság nagyrésze ingázik, általában nem centrum-jellegűek. Ezeknél ritBudapest külső kerületei hagyományosan ipari, vagy J kán található meg egy fejlettebb, az ellátási funklakóterületek. Ezekben a városközpont /főközpont/ ciók es intézmények többségét viszonylag kis terlileigen erős vonzó hatása miatt nem indult meg központién koncentráló települósmag. Az ingázó jellegű tele- kópződés, egyes esetekben viszont az elővárosi fejlő- , pülesek tényleges forgalmi központjai ugyanis a tömegdes központi funkciókat tömöritő kisebb egységeket közlekedési eszközök nagyobb állomásai, vagy vógállohozott létre. másai. A kereskedelemnek ós a szolgáltatóiparnak a Az 196o-7o-es évek decentralizálási törekvései nyomán "forgalomra való rátelepülése" ezeket a pontokat esea városközpont /főközpont/ tehermentesitóse céljából tenkent kereskedelmi, ellátási alközpontokká fejlesza főváros külső területein, részben elővárosi-közpourtette, hierarchikusan ezek fölé épülő főközpont nólti- hagyományokon /Újpest, Kispest, Pesterzsébet, Cse- » kul. Ezért az egy központi mag helyett gyakran több pel/, részben uj lakótelep-ópitkezésekhoz, rekonstruk• , kisebb alközpont /gócpont/ alakult ki ezekben. ciókhoz kapcsolódóan /Dól-Buda, Óbuda, Őrs vezér tér, Kőbánya/ megkezdődött a "városrészközpontok" kialaki- Az aE8lomeré.ció települési rendszere a valóságban nem tása. Az 1970-es ÁRT 6, majd 198o-as felülvizsgálata hierarchikus. Bár az agglomerációs települések között 9 városrészközpontot jelölt ki, amelyek egyre inkább kétségtelenül kialakult az ellátásban bizonyos fokú ^ betöltik funkcióikat. A városrészközpontok létesité- munkamegosztás, de a különböző hierarchiák térben nem sének és fejlődésének alapját a koncentrált lakás- és fedik hanem "kereszteződnek". 4 az ennek közlekedési kiszolgálásához szükséges metró- Az agglomerációs övezet településcsoportjai megközeli— épites teremtette meg. A metróvonalak vég- és egyes tőén középfokú körzeteknek felelnek meg, bár a közpon— forgalmas állomásaira /Őrs vezer tér, Moszkva tér, ti települések még nem mindenütt alakultak ki. Az Kispest/ szervezték rá az 197o-es évtizedben a tömeg- 197o. évi ÁRT 9, az 198o-as felülvizsgálat 6 telepüközlekedést, amely igy közlekedési csomópontokat, át- léscsoport-központot jelölt ki; az eltelt másfél óvszállóhelyeket eredményezett. A kedvező forgalmi tized fejlődése a főváros területén kivül 5 településadottságokat először a kereskedelem /a fő központkép- ben /Szentendrén, Dunakeszin, Szigetszentmiklóson, ző funkció/ ismerte fel, s megkezdődött a bevásárló- Érden és Budaörsön/, valamint a speciális fekvésű központok /Flórián, Skála-Budapest, Sugár/ telepítése, Budapest XVII. Rákoskeresztúron hozott létre, illetve amelyek megvetették a "városrészközpontok" magjait. bővített olyan központi funkciókat, amelyek településNépességszámuk alapján a kerületek megközelítően a csoportközpontokká alakításukat indokolják. A lezajközépfoku ellátás egységei, azonban a városfejlődés loU feJlódés ellenére, még központhiányos térségek sajátosságai miatt csak egyes kerületekben alakult ki ds "találhatók az agglomerációs övezetben. központi mag. Az egyes budapesti városrészközpontok fejlődése különtói fe | ^ ~— K '-------------------------------------—í-----—
