1984. október 23. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
145
i : i » i F terhelés /főként a gépjárműforgalom állandó növekedése miatt/ egyre inkább fokozódott, az épületállomány leromlott és mindezek együtt a lakóórték csökkenését eredményezték. A legutóbbi 2-3 évtizedben a lakótelepek gyors kiépülése, az ott létesült magas technikai szonvonalu lakások tömeges megjelenése a központi városrészek lakéértékének relatív csökkenését is eredményezte, és ez a lakosság egyre fokozódó mértékű elvándorlását okozta. A magas lakóórtékü városrészek /főként a budai hegyvidéki övezetek/ gyors beépülése ugyancsak jelentős elszivé hatást gyakorolt. Mindezek következtében a pesti oldalon lévő központi fekvésű városrészek /V. IX.kerület/ lakosságszáma /1960-ban 489.000 fő volt/ 1983-ig 143.000 fővel /30 %/ csökkent. A budapesti településszociológiái- vizsgálatok kimutatták, hogy ez az egyetlen térsége Budapestnek, ahonnan tömeges mértékű elvándorlás várható, és ugyanakkor a város más térségeiből nem lehet számitani jelentősebb mértékű ideköltö- zésre. Ez a megállapítás egybevág a statisztikai adatokból levonható múltbeli tendenciákkal, és igy a központi fekvésű városrészekben /elsősorban a pesti oldalon/ a lakosság további elvándorlásával, illetve az említett társadalmi következmények erősödésével kell számolni. E városrészek átfogó léptékű korszerüsitése - az itt élő lakosság igényeinek kielégítésén túlmenően - összvárosi érdek, az egész város arányos fejlődésének fontos előfeltétele. A központi fekvésű városrészek rehabilitációja messze túlmutat a lakásállomány szoros értelemben vett fejlesztésén. A rehabilitáció lényegéhez tartozik az is, hogy az adott térségekben "rendezett állapot" alakuljon ki, igy ennek 1 során- a térségben elhelyezkedő intézmények és egyéb nem lakóépületek korszerűsítését,- a zöldterületek bővítését,- a térségben lévő és zavaró hatású ipari, kereskedelmi, stb. funkciók attelepiteset, vagy korszerűsítését, f 0 1
