1984. július 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

42

rr~ ~—~

►- 2 A Végrehajtó Bizottság előtt 1978-ban számoltunk be az 1977. január 1. napján hatályba lépett uj kisajátitási jogszabályok alkalmazásának kezdeti tapasztalatairól. E jogi szabályozás nagymértékben növelte a kisajátitási hatóság felelősségét azzal, hogy kártalanítást megállapító hatáskört adott és ez szakértők közreműködését tette kötelezővé az eljárásban. Növelte a munkaterhe- ket hogy a kisajátitási tárgyalás napjának kitűzésével egyidejűleg szakértőt

kell megbízni az ingatlanra vonatkozó kártalanítási javaslat kidolgozásával.

Az ingatlan tulajdonosai, használói kártalanításáról is rendelkező kisajátitási határozatot - az ingatlanok eltérő adottságai miatt, a megfelelő egyénie- sités és indokolás érdekében - ingatlanonként külön-külön indokolt meghozni.

A szakértői munkadij és költségek megállapításáról is határozati formában kell rendelkezni.

E hatáskör gyakorlásával összefüggő hatósági feladatok a tartalmi változáson túlmenően mennyiségileg is jelentősen növekedtek. A hatáskör bővülésével egyidejűleg nem történt intézkedés a létszámfeltételek biztosítására.

Mindezek következtében a kisajátitási eljárás folyamatában számos hiányosság volt tapasztalható, amelyeket az alábbiak okozták:- a lakásépítés területelőkészitésének lemaradásából adódóan tömegesen, lökésszerűen, hiányosan nyújtották be a kisajátitási kérelmeket,- tervszerűtlen volt az előkészítés, menetközben többször módosult a lakásépi- tés területe, területigénye,

mmm

t- a szakértők részére rövid idő állt rendelkezésre szakvéleményük elkészítésére,

j- a hatósági eljárások felgyorsítása miatt nem volt lehetőség a szakértői vélemények alapos felülvizsgálására, érdemi kisajátitási tárgyalásokra, a minden részkérdésre kiterjedő határozatok meghozatalára, amelyben közrejátszott a kisajátítást kérők passzív magatartása is.

hl |

I

E ... _---- —--------------- ■