1983. szeptember 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
43
v r~ —i I- 19 iskolát, megnövelve ezzel a középfokú, főleg a szakmunkásképző intézmények gondjait, hiszen az alapkészségek pótlását is végezniük kellett. Az uj nevelési-oktatási tervek feltételezték a jól képzett pedagógusokat, az alacsony osztálylétszámokat, az egy műszakos oktatást, az optimális eszközrendszert. Ezeket jelentős erőfeszítések árán sem tudtuk megfelelő szinten biztosítani. Ezért az uj tantervek bevezetése több területen nem volt eredményes. Objektív és szubjektív feltételek miatt az egyéni és kiscsoportos foglalkozások, a csoportbontási lehetőségek a főváros általános iskoláiban szűkösek, ami csökkenti a korrekció, illetve a tehetséggondozás lehetőségeit is. A gyermekek - a lakóhelyük település jellegétől függően is - nagyon eltérő feltételek között folytatják tanulmányaikat. Az irányitás ellensúlyozó intézkedései /új termek épitése, eszközök pótlása, irányított pályáztatás, pedagógus továbbképzés korszerűsítése, szociális ellátás javulása stb./ csak e- gyes területeken tudták oldani a különbségeket. Az egósznapos ellátás minőségének javításához, a szabadidős foglalkozásokhoz a feltételek nem elégségesek. Bár sok iskola követendő példát mutat a közművelődési és sport intézményekkel való együttműködésben, az egósznapos nevelésben a felsőtagozatos gyermekeknek csak szűk rétege részesül. Az elmúlt évtized kiemelkedő eredménye a főváros közoktatásában, hogy a középfokú oktatás gyakorlatilag teljessé vált. Megerősödött a lakosság igénye az általános művelődés iránt, a fiatalok érdeklődése kiszélesedett, jelentősen szaporodott azoknak az aránya, akik a középiskola elvégzésével a szakmunkás bizonyítvány mellé érettségi bizonyítványt is szereztek. Ugyanakkor számtalan ellentmondás forrása, hogy a középfokú oktatás három típusában különböző színvonalú általános műveltséget nyújtó képzés folyik, különböző presztízsű életpályára való felkészítés történik, a különböző tantervi célok szerint. A gimnázium jól felkészít a továbbtanulásra, de a gyakorlati pályákra való felkészítése nem kielégítő. A szakközépiskolákban eredményes a szakmai nevelés, de nem megfelelő a felsőoktatásra való felkészítés. A szakmunkásképzésben az általános műveltség nyújtása és a szocialista jellemű személyiség alakítása is háttérbe szorul, a szükebb szemléletű képzés mögött. A középiskolákban a szocialista erkölcs követelményei nem érvényesülnek olyan hatékonyan, hogy a tanulók magatartását, életmódját tartósan befolyásolják. Már sok iskola nevelőtestületében alakult ki a határozott követelménytámasztásnak és a minden egyes gyermekért vállalt humanista felelősségnek az az egysége, amely példamutató, de néhány intézményben még nem megfelelően vonják be az ifjúságot a társaik ügyével való foglalkozásba, a közös felelősség vállalásba. így nem mindenütt elég hatékony a fiatalok felkészítése a közéleti magatartásra. Az iskolákra egyre nagyobb mértékben jellemző, hogy gazdaságpolitikai, ideológiai és kulturális információk birtokában lévő szülőkre, szakemberekre támaszkodva szervezik meg a politikai és közéleti nevelés fórumait, teszik nyitottabbá a nevelést. Ugyanakkor a társadalomban objektíve meglévő feszültségeket, ellentmondásokat, az ezekből fakadó negatív © m
