1983. március 30. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
24
r - i ■ r , mind a fővárosban, mind az övezetben kevés, de ezekhen koncent' < rálódik az ipari foglalkoztatottak több, mint 30 %-a. A hasonlóságok mellett eltérő vonások is fellelhetők: A fővárosi ipar bázisa döntően a felszabadulás előtt jött létre, az épületállomány túlnyomó többsége a századforduló körül épült, a telepek nagyobb része korszerűtlen, elavult és zsúfolt. Az övezet ipara döntően a felszabadulást követően alakult ki, kevésbé szétszórt és még rendelkezik terület-tartalékkal. A fővárosi ipar székhelye, kutató-szervező és irányitó bázisa döntően a fővárosban van, az övezetben az önálló vállalatok száma kevés. Az előbbiekben ismertetett adottságokat is figyelembe véve, megállapítható, hogy az országban potenciálisan a budapesti agglomeráció térsége a legalkalmasabb arra, hogy itt az ipar [ - döntően a feldolgozóipar - fejlődésében az intenziv és szelektiv vonások kibontakozzanak. Ugyanezt erősiti a meglévő i- I pari bázisok technikai, technológia korszerűsítésének egyre kévésbé halasztható igénye is. E koncepcionális cél azonban mégsem fogalmazható meg teljesen egyértelműen és megalapozottan, Ehhez számos - jelenleg I még nem kellően ismert - tényező hatását is mérlegelni szükséges. Ezek - a teljesség igénye nélkUl - a következők:- A térség ipara részben belföldi, vagy viszonylag stabilnak tekinthető szocialista importból származó nyers- és a- lapanyagot igényel, ill. belföldi és szocialista piacra termel. E körben a termelés növekedési igénye, piaca viszonylag egyértelműbben körvonalazható. Jelentős részben viszont nagymértékben függ _a tőkéd' import', illetve piaci értékesitési lehetőségektől,' ahol a bizonytalansági tényezők lényegesen erősebbek. i A L#ii nilJj OT
