1982. október 27. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
12
- 8 A munkaerőkapacitás és igények ellentéte különösen a szezonális csúcsidőszakban éleződik, mivel a munkaerő-helyzet romlásával a vállalat reagáló képessége is egyie csökken. A csúcsterhelés levezetésére a vállalat több intézkedést tett (pl. munkaerő átcsoportosítás, i alkalmi munka, diákfoglalkoztatás, vidéki kooperáció, újabban gazdasági munkaközösségek), azonban ezek nem hoztak minden problémát megoldó eredményt. A szezonidőszakban a rendszeresen magas túlóráztatás, holt szezonban pedig a keresetek visszaesése kedvezőtlenül hat a munkaerőre. A Vállalatnál a havi átlagbér 1970-ben a budapesti állami iparétól 286 Ft-tal maradt el. Ez az elmaradás 1973-ban 206 Ft-ra csökkent. Ebben a ciklusban a létszám csak 0,5 %-kal redukálódott évente. A bérollő később, 1979-re 479 Ft-ra tágult és a létszámfogyás mértéke máris évi 3,3 %-ra nőtt. Az 1980 évi ismert és a vállalat számára kedvezőtlen szabályozóváltozásokat követően a különbség a budapesti szocialista ipar átlagbéréhez képest 1981-ben 522 Ft-ra, az évenkénti átlagos csökkenési ütem pedig 5, 6 %-ra emelkedett. r Az évenkénti átlagbér-elmaradás összege és a fizikai átlagos álbmányi ' létszám közötti kapcsolat szorosságát korrelációs együtthatóval mértük. i (-0,94) A két tényező közötti kapcsolat szorossága megközeliti a függ- vényszerü kapcsolatot. Az elmaradás kiegyenlítésére, a munkaerő megti ti * ti ^ , tartasa érdekében indokoltnak tartjuk egyszeri bérpreferencia biztosítását, azonban a népgazdaság jelenlegi helyzetében erre konkrét javaslatot nem teszünk. A vállalat 1977-ben 18, 2 nap, 1980-ban (az 1979 évi eredmény után) már csak 11,4 nap év végi részesedést fizetett, mig 1581-1982-ben erre már nem volt lehetősége. 1978. és 1981. között a fizikai dolgozók át- r" lagbére 33,6 %-kal, a személyi jövedelme viszont csak 24,3 %-kal nőtt. mmm* ^■4 ! 1-- ra_rara—— 1 I I OT '
