1982. június 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
465
(fi " fi iái ■ megjelentek a tipusszekclók és a tipuséptiletek, bár még számottevő iparoI sitott előregyártás nem volt. Az 1950-os évek lakételepoln felépült lakások többmlnt 50 %-a egyszobás. Az akkori összvárosl lakásállományban 63 %-os volt ez az arány, amely Így lényegében alig változott, + + +- Az 1960-as években az előző évtized lakásépítése összességében 30 %-kal növekedett, a lakótelepi forma kiszélesedett és a teljes lakásépítésen belüli aránya mintegy 50 % lett. A lakótelepi lakások közül- a központi fekvésű városrészekben 23 %- a belső városrészeket övező tórsógokbon 51 %- a peremkerületekben 26 % épült. A lakásépítés volumenének növekedése mhgával hozta az egyes lakótelepek dimenzióinak számottevő növelését. Egy-egy lakótelepen általában 1000-1500 lakás épült, ami az olőző évtized átlagának kétszerese. A legnagyobb a ÍX, kerületi József Atilla lakótelep 7200 Inkául lurlulmazott. E korszak második fe- • lébon kezdődött meg a telepszerű magánlakás építés, moly lein egységokben, a város területén azétszórtan valósult meg. Az 1960-as ővele lakótelepeinek'beépítési módját ós építészeti arculatát egyre Inkább a lakrtstermelós Iparosításának fejlődése határozta meg. A városépítészeti elvek korábbi elsődlegessége csökkent, a blokkos technológiával épülő házak építését "az építőiparnak az uj technológiára való átállását megkönnyítendő" típus épülettorvekhez kötötték. Az iparosított építési mód ebben a korszakban még nem terjedt lei egyes kivitolozői ágazatok /alapozás, közmű, ut/
