1982. június 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

222

Az elmúlt 30 év lakótelep-építését áttekintve megállapítható, hogy szükségszerű utat jártunk be, mellyel szemben más alternatíva reálisan nem vetődhetett fel. A lakásépítés mennyiségének növelése sürgető társadalmi Igény volt. A lakásigé­nyek kielégítése, a lakáshoz juttatás, politikai kérdéssé vált. A műszaki és gaz­dasági feltételek, ezen belül az építőipar eszközállománya, termelési szerkezeti) meghatározó adottságként érvényesültek. A lakételepépités, a "lakétólepi" forma a lakásprobléma legalkalmasabb megoldásának mutatkozott. ■■ : j II. A lakótelepekkel Szembeni kritika összefoglalása és minősítése A lakótelepek kritikája a 70-es évek első felében kezdte közvéleményünket foglal­koztatni. Ez a jelenség közéletünk egészére je;llemző, épitő szándékú kritikai ■ I szellem széleskörű kibontakozásának kereteiben nyilvánult meg, de lényegében két objektív tényezőre Is visszavezethető: Ebben a korszakban a lakótelepek egyre hangsúlyosabb megjelenésükkel, fo­kozódó mértékben meghatározó szerephez Jutottak a város egészének fejlő­désében és a város arculatát, es.ztétikai megjelenését Í3 alakították. Ebben a korszakban épültek az első 10-15 'ozev lakásos, Igazán nagy lakó­telepek, melyek integrálták és a'korábbinál élesebben Juttatták kifejezésre a i problémákat. Az 1970-es évek második felében - ni ég napjainkban Is - a lakótelepi kritikák szó- lesedtek és szélesednek, egyre több élemet öléinek fel ős gyakorta nemcsak a tény­leges, elkerülhető hibák ellen Irányulnak. A lakótelepeken élő emberek százezrei­nek véleménye viszont arra utal, hogy egyes problémák távolról sem vetődnek fel olyan élesen, vagy társadalmi méretekben, mint ahogy az a "külső" bírálók részé­ről elhangzik, ugyanakkor a lakók olyan észrevételeknek Is hangot adnak, amelyet I l ' #

Next

/
Thumbnails
Contents