1982. június 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

222

Az elmúlt 30 év lakótelep-építését áttekintve megállapítható, hogy szükségszerű utat jártunk be, mellyel szemben más alternatíva reálisan nem vetődhetett fel.

A lakásépítés mennyiségének növelése sürgető társadalmi Igény volt. A lakásigények kielégítése, a lakáshoz juttatás, politikai kérdéssé vált. A műszaki és gazdasági feltételek, ezen belül az építőipar eszközállománya, termelési szerkezeti) meghatározó adottságként érvényesültek. A lakételepépités, a "lakétólepi" forma a lakásprobléma legalkalmasabb megoldásának mutatkozott.

■■ : j

II. A lakótelepekkel Szembeni kritika összefoglalása és minősítése

A lakótelepek kritikája a 70-es évek első felében kezdte közvéleményünket foglalkoztatni. Ez a jelenség közéletünk egészére je;llemző, épitő szándékú kritikai

■ I

szellem széleskörű kibontakozásának kereteiben nyilvánult meg, de lényegében két objektív tényezőre Is visszavezethető:

Ebben a korszakban a lakótelepek egyre hangsúlyosabb megjelenésükkel, fokozódó mértékben meghatározó szerephez Jutottak a város egészének fejlődésében és a város arculatát, es.ztétikai megjelenését Í3 alakították.

Ebben a korszakban épültek az első 10-15 'ozev lakásos, Igazán nagy lakótelepek, melyek integrálták és a'korábbinál élesebben Juttatták kifejezésre a i problémákat.

Az 1970-es évek második felében - ni ég napjainkban Is - a lakótelepi kritikák szó- lesedtek és szélesednek, egyre több élemet öléinek fel ős gyakorta nemcsak a tényleges, elkerülhető hibák ellen Irányulnak. A lakótelepeken élő emberek százezreinek véleménye viszont arra utal, hogy egyes problémák távolról sem vetődnek fel olyan élesen, vagy társadalmi méretekben, mint ahogy az a "külső" bírálók részéről elhangzik, ugyanakkor a lakók olyan észrevételeknek Is hangot adnak, amelyet

I l ' #