1982. június 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

219

:m

k 1

#IÍÍJ ' f

fejlődésére olyan mértékben, hogy áz a beépítésekre nézve meghatározó követelményekben érvényesüljön*

Legújabb lakótelepeink területfelhasználásában jelentős szerepet játszó egyőb tényezőit Aözlntőzményok, zöldterület/ a 60-as években még nem váltok a beépítés meghatározó elemévé.

A beépítéseket három épülettlpus jellemezte. I A 4-5 szintes háromszekcíós sávházak /észak-déli, illetve kelet-nyugati tájolással/ és egy kocka-, Illetve pontház, amolylk kezdetben 4-5 szintos, majd a korszak második folébon - a sávhá- zntat megolőzvo - 9-10 szintes. Egy-egy lakótelop ebből a három épülottlpusból, a peremkerületekben történő beépítésnél gyakorta két típusból valósult meg.

A közintézmények beépítésénél a külsőbb fekvésű lakótelepeiméi az üzleteket, gyermekintézményeket stb. a lakótömbök peremére, néha a szomszédos tömbökből kisajátított 1-2 telekre telepítették. A központi fekvésű lakótelepeknél a közösségi létesítmények önálló épületbe kerültek, a lakóépületek által közrefogva.

A zöldterületek funkcionális alkalmassága - a korábbi keretes beépítés építészeti rendszerének megszűnésével - általában csökkent. Az előkertek, sétányok, udvarok sok esetben a szabadonálló épületek környezete "hulladék területek"-kó váltak. Bekövetkezett - a lakótelepek egy részére jellemzően - a zöldterületek elhanyagolása, károsodása, gondozatlansága.

. ff Egyes megoldások, - főként a központi fekvésű térségekben, jól Illeszkedtek környezetükhöz, a hagyományos beépítés szerves továbbfejlesztését eredményezték.

A peremkerületekben létesülő lakótelepek elkülönülése, "sziget jellege" ebben az időszakban már erősen érzékelhető volt.

A lakások minősége számottevően javult. Az 'egyszobás lakások aránya 25 %-ra csökkent, ami a budapesti 60 %-os átlaggal szembeállítva, az egész lakásállomány nagyság szerinti összetételének javulását eredményezte. A lakások kom-