1982. március 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
19
j Az intézmények rendszere hierarchikus (alközpont, lakónegyed-központ, városrész-központ.) Az alközpontokba a mindennapos ellátást szolgáló közintézmények kerülnek (bölcsőde, öregek napközi otthona, óvoda, általános iskola; a kereskedelem, vendéglátás és a szolgáltatás egy része). Egy lakónegyeden belül több alközpont helyezkedik el — minden esetben a tömegközlekedési megállóra, azaz a mindennspos gyalogos-közlekedés vonalára szervezve. . A lakónegyed-központokba az időszakos ellátást szolgáló közintézmények kerülnek (orvosi rendelők, gyógyszertér, művelődési létesítmények — művelődési ház, filmszínház, a kereskedelem, vendéglátás és r a szolgáltatás további egységei, postahivatal, adminisztrációs központ egy része, szolgáltató ház, garzonház). A lakónegyed-központ ellátási körzete a lakónegyed, melyet minden esetben metróállomás mellé, ezáltal a gyalogos áramlás gyűjtőpontjában terveztünk. A városközpont az intézményellátás további fokozata mintegy 65 000 fő életkörülményeit kell minél j \ színesebben, sokoldalúbban szolgálnia. (Középiskolák, áruházak, speciális éttermek, szolgáltatások, szabadidőközpont, művelődési központ, adminisztráció, szolgáltató házak, öregek háza stb.) t '5/v: -0$ - a \ A A O ?£&■■. í-; Az intézmények, a gyalogoshálózat és a zöldfelület-rendszere egymással azonos egységet alkot, (tervsémák). A tervalternatíva központi zöldfelülete a korábbi tervváltozattal ellentétben E—Ny-i irányban valamint a lakónegyedek közötti zöldsávon keresztül csatlakozik az általános tervben előirányzott északi szabadidő-központhoz. A lakónegyedek zöldterületi kapcsolatai egyenrangúak, minden egység közvet- | lenül zöldterülettel határos. A zöldfelületi ellátásnál a tervalternatíva a lakónegyedeken belül 7 m2/fő közkerttel és 2 m7 ffő közparkkal; lakónegyedeken kívül 12m2/fő közparkkal, parkerdővel számol. A káposztásmegyeri városrész szerkezeti dilemmája a lakónegyedek és a városközpont együttélése. A Farkas-erdő — mint kedvező adottság — egyúttal szerkezeti választóvonal is. A jelen alternatíva ezen úgy segít, hogy a városrész-központot, amely a két lakónegyed forgalmi gyűjtőútja közé esik e terület-sáv folytatásaként a Farkas-erdő irányába kiterjeszti. (Természetesen a faállomány minél teljesebb megtartása mellett). Zöldfelület-igényes közintézmények, szolgáltatóházak (magasházak is lehetnek — a fakorona magassága tompítja a vertikális hangsúlyt) elhelyezésével az I. ütem és a további ütemek közötti funkcionális kapcsolat szervesebbé, élőbbé tehető. Í Beépítés Jelen döntési ponton, a lakóterületek beépítése irányelv szinten szerepel. A lakókörnyezet színvonalának emelése (vizuális, pszichológiai, funkcionális) elképzelhetetlen a differenciáltabb — és az átlagot nézve alacsonyabb — szintszám-magasságok alkalmazása nélkül. Az alacsonyabb átlag-szintszám nem feltétlen jár együtt az elhelyezhető létszám csökkenésével. Mégis, ha a korábbi tervezési irányelvek szerint számolunk a népességszám átlag 3,5 szintszám mellett a II. III. ütem területén 33 000 fő lesz az átlag 7 szintszámra tartozó 38 000 fővel szemben, (a népességszám a teljes területre az első esetben 64 260 fő, 69 260 fővel szemben). A mutatószámok táblázatából kitűnik, hogy a lakóterületek elhelyezkedése (ÁÉTV, VÁTI) alternatíva szerint) nem hat a népességszámra. Az emberhez szabott lakókörnyezet, amely a két alternatíva terü- letfelhasznáiásától független kérdés, igényel némi csökkentést, de ez nem jelenti azt, hogy az egy főre jutó költségek — különösen ha az üzemeltetést is figyelembe vesszük — nem alakulhatnak kedvezőbben. 1 i ■
