1981. október 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
7
r i I ►- Az 1960-as években az előző évtized lakásépítése összességében 30 #-kal növekedett, de a lakótelepi forma kiszélesedett, a teljes lakásépítésen belüli aránya mintegy 50 %. A lakótelepi lakások közül- a központi fekvésű városrészekben 23 % %- a belső városrészeket övező térségekben 51 %- a peremkerületekben 26 % épült. A lakásépítés volumenének növekedése magával hozta az egyes lakótelepek dimenzióinak változását, nagyságának számottevő növelését. Egy-egy lakótelepen általában 1000- 1500 lakás épült, ami az előző évtized átlagának kétszere! se. A legnagyobb lakótelep /IX. kerület József A./ 7200 lakást tartalmazott. E korszak második felében kezdődött meg a telepszerű magán-lakásépités, mely igen kis egységek- I ben, a város területén szétszórtan valósult meg. Az 1960-as évek lakótelepeinek beépítét,át és építészeti ar- —-- culatát egyre inkább az iparosított lakástermelés határoz- j ta meg. A városépítészeti elvek korábbi elsődlegessége csökken, a blokkos technológiával épülő házak építését "az építőiparnak az uj technológiára való átállását megkönnyítendő" tipus épülettervekhez kötik. Az iparosított építési mód kibontakozóvá ebben a korszakban még nem váltja ki épi- y tésükhöz kapcsolódó más kivitelezői ágazatok /alapozás, közmű, ut/ olyan szintű érdekeltségét, hogy az a beépítésre nézve meghatározóvá váljék. A mai lakótelepek területfelhasználásában jelentős szerepet játszó egyéb tényezők /közintézmények, zöldterület/ akkor még nem válnak a beépítés meghatározó elemévé. I . 7___________________________________________________________________________________________________^ I
