1981. október 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

224

I- Az 1950-es években, tehát az első periódusban épült lakótelepeket a következőkben lehet jellemezni:

A lakótelepek telepitésénél igyekeztek a legkisebb költséggel felhasználható, legjobb építési területeket kiválasztani. Ennek eredményeképpen a lakótelepi lakások közül

_ a belső városrészekben és az ahhoz csatlakozó budai dombvidéki területeken 8 %- a belső városrészeket övező térségekben 67 %- a peremkerületekben 25 %

épült fel.

Egy-egy lakótelep általában 300-800 lakást tartalmazott, és igy viszonylag kis egységekben folyt a lakásépítés.

Részben ennek, valamint a telepítési területek kiválasztásának köszönhetően a lakótelepek többsége jól illeszkedett a történelmileg kialakult környező városrészek jellegéhez és azok szerves kiegészítését, továbbfejlesztését jelentette.

^ E lakótelepek jellegzetes beépítési típusa a keretes megoldás. A lakótelepek városias módon /utcákat, tereket, udvarokat alkotva/ reprezentatív igénnyel is épültek. Az épületek magassága nem haladta meg a 3-4 szintet, igy a külső terek és a belső udvarok kedvező léptékkel és építészeti

^ . karakterrel rendelkeztek. A keretes beépítés a zöldterületek rendszerét is kedvezően alakította. Az épületek között kialakuló szabad területek egy-egy kisebb lakossági csoporthoz hozzárendelhető differenciált funkciókat nyertek.

E lakótelepek szerkezete áttekinthető, egyszerű, többnyire egy-egy főútvonalra felfűzve, viszonylag önálló zárt egységet alkotnak.

‘ /“A |

1 í L\

t v

_______________________________________________ I

I

I