1981. június 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
61
’ - 48 ben i8, de tovább növekszik. Ezen számítási mód szerint a VI. ötéves tervidőszak során a lakásállomány növekedés eredményeként az önálló lakással nem rendelkező családok száma mintegy felére, (cca 49 ezerre) csökken. A lakásellátottság mutatószámaival jellemezve a VI. ötéves terv során bekövetkező változásokat ez azt jelenti, hogy a tervidőszak végére a loo lakásra jutó személyek száma 265 ről 24o-re, a loo szobára jutó lakónépesség 141 ról 132-re, , a loo lakásra jutó családegységek száma 113 ről 1°6 -ra, csökken. A számítások szerint a lakásokon belüli lak- sürüség kedvezőbbé válik, azonban a mutató még mindig magasabb, mint az átlagos családnagyság. f A lakáshelyzet javulása egyrészt a lakásállomány területi elhelyezkedésétől, nagyság, komfort és la- kástipus szerinti összetételének változásától függ, amit az építések és megszűnések határoznak meg. Másrészt attól, hogy a társadalmi és demográfiai szempontból strukturált népesség lakásállományon belüli elhelyezkedése hogyan változik. Az előbbi tényezőre a lakásépi- téspolitika vonatkozik, az utóbbira a lakásgazdálkodás. A két szféra azonban nem különül el mereven egymástól, ezért olyan szemléletnek kell érvényesülnie, hogy a lakásrendszer továbbfejlesztése egyaránt megköveteli o la- kásépitéspolitika, valamint a lakásgazdálkodás rendszerének javítását, korszerüsitését, . Az állami lakásépítkezésnek már a VI. ötéves tervidőszakban, de különösen hosszabb távon szociálpolitikai célok megvalósítását, a kereslet-kínálati egyensúly fenntartását kell elsősorban szolgálnia. A mennyiségi lakáshiány jelentős csökkenése, a lakásállomány összetételének az indokolt igényekhez való közelítése, a meglévő lakásállomány állagának javítása, korszerűsítése, mindezek alapján a lakásgazdálkodás féltéj‘ —"= ■— — I
