1980. június 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
123
r » m 8. KÖZLEKEDÉS K KÖZÚTI FŐHÁLÓZAT A budapesti úthálózat sugárirányú elemeit főleg a domborzati viszonyok által meghatározott ősi /római és középkori eredetű/ "természetes'' útvonalak alkotják, mig a körirányu útvonalak többsége inkább "mesterséges" eredetű: a pesti városfal, majd a kijjebb fekvő városárok vonalát követő szabályozás, tehát mérnöki munka e- redménye. Ezt a szerkezetet teljessé téve a közúti Duna-hidak véglegesítették. Ami azonban az úthálózat szerkezete szempontjából körút, az rendeltetését tekintve korántsem körirányu forgalom céljait szolgálja, mert ilyen jellegű, számottevő mennyiségű forgalmi igény a vizsgálatok tanúsága szerint nincsen. Éppen ezért e körutak csomópontjainak megoldásán múlik, hogy a geometriailag körirányu útvonalak egy—egy szakaszán a tényleges igényeknek megfelelő irányokban bonyolódhassék le a forgalom. /Igy például a Kiskörút a kiszélesítendő Gönczy Pál utcai kapcsolattal a korszerű felfogásnak megfelelő, a Belvárost érintő főJt; útvonal kiépítésére alkalmas./ A sugaras és körirányu útvonalakból álló főúthálózat elsősorban a balparti városrészre jellemző; a Duna jobbpartján a domborzat nem teszi lehetővé e hálózat teljessé, szimmetrikussá tételét, még érintőirányu észak-déli főútvonalak építésére sincs mód. De a történelmi eredetű, sugárirányú főútvonalak tehermentesítésére, a főúthálózat terhelésének kiegyenlítésére hivatott /fél/ körutak hálózata a balparti városrészben is csonka: a több mint százesztendős Hungária körutat sem sikerült még a mai forgalom követelményeinek megfelelően kiépíteni, és a külső kerületeket összekötő útvonal középső /Maglódi ut és Kerepesi ut közötti/ szakasza is hiányzik még. Budapest környékén hiányoznak a fővárost elkerülő, megfelelő minőségű harántirányu főútvonalak. Magyarország legnagyobb terhelésű főútvonalait a főváros környékén csupán heterogén színvonalú, alsórendü útszakaszok kötik össze, a balparton Vác - Gödöllő - Pécel - Üllő - Ócsa - Kiskunlacháza — Ráckeve, a jobbparton Piliscsaba - Biatorbágy - Érd térségében. Dunahidak hijján e két hálózatrész között sincs kapcsolat. A Duna—hidak eloszlása a fővároson belül és a távolabbi környéken egyaránt aránytalan. Budapest hat közúti Dunahidja a 27 km hosszú fővárosi Duna-szakasz mindössze 7 km—es középső szakaszán épült, déli irányban 14 km hosszú beépített partszakaszok között hiányzik az állandó összeköttetés. A Budapest fölötti 56 km hosszú, mindkét oldalon magyar Duna—szakaszon nincs hid, dél felé a legközelebbi /korszerűtlen, keskeny, a vasúttal közös/ Duna—hid 85 km távolságban, Dunaföldváron található. Nem véletlen, hogy a fővárosba belépő összes közúti tranzitforgalom ilymódon kényszerűen belsővárosi hidjainkat terheli. A fővárosi úthálózat vízszintes vonalvezetése történelmi eredete ellenére a korszerű jármüközlekedés szempontjából is igen jónak mondható: a főúthálózatban igen kevés a korrekciót kívánó, kis sugaru szakasz. Magassági vonalvezetés szempontjából viszont igen változatos Budapest úthálózata. Bár az úthálózat zöme síkvidéki, jelentős forgalmú szakaszok domb— illetve hegyvidéki jellegűek, ahol a 8—10 %—os emelkedők sem mennek ritkaságszámba. Ezek a szakaszok inkább a fogatolt forgalom korszakában jelentettek nehézséget: a gépi közlekedés, főleg a személygépkocsi—forgalom számára már nem okoznak nagyobb gondot. Nem közömbös azonban az I j _________ /fii_________4 a
