1979. október 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

208

csak az ÉVM-re, mert engem nem nyugtat meg, ha az ÉVM-nek egy

főosztályvezetője rábólint, hanem Gérnyi elvtárs ókkal és az érintett vállalatokkal is mcgtörtént-e az egyeztetés : a 43-ássál, a BULAV-val, a 23-assal, stb.? Szerintem ti. itt egy választás elé kerülünk, hogy mi a célszerűbb és jobb nekünk, nem egyévet, hanem hosszabb időt tekintve és igy a következő ötéves tervre vonatkozó átmenet dolgait is szem előtt tartva: ha a készültségi fokokban megyünk vissza, vagy pedig belőne- gyünk 8o-as átadási előirányzataink felülvizsgálatába?

Azt hiszem, kérdésemet nem kell különösebben magyarázni, mert régi tapasztalatunk, hogy ha nincs megfelelő átiponő állomány, az a folyamatos ütemes munkát, a normális, folyamatos át'

adást akadályozza és rendkivül nagy költségtöbblettel, minőHUjJrí

ségi problémával jár együtt. Nem tudom, hogy hol rlyerünk, vagy hol vesztünk kevesebbet. Mert most már nem arról van szó, hogy * hol nyerünk többet, hanem hol vesztünk kevesebbet: ha ezt, vagy

amazt az utat járjuk. Erre választ adpi nem pénzügyi kérdés, mert pénzügyi szempontból nem lehet rá válaszolni. Nőm pénzügyi

kérdés, mert pénzügyi kérdés az, hogy hol takaríthatunk meg 2-3oo milliót. Mögötte ott von egy műszaki, egy technológiai, egy gazdaságossági kérdés/, stb., amelyre természetesen csal;

azoknak az embereknek a véleménye alapján lehet válaszolni, akik

11

erre a dologra tudnak válaszolni.

Azt szeretném tehát megkérdezni, hogy volt-e mód ilyen mérlegelésre? Történt-e érdemi mérlegelésfés egy ilyen, az illetékesek véleményére támaszkodó mérlegelés alapján történt-o

j ' , . • . g tmm

J O'l

t-------------------------------------------------Li- 75 -