1979. október 10. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
157
- 17 Ha kevesebbet építünk, és feszítenek a társadalmi igények, akkor nehézségek jelentkeznek. ‘ Ha most ezt országos síkban nézem, akkor - figyelembe véve az ötödik ötéves terv, de ugyanúgy a hatodik és a hetedik ötéves terv lakásépitési tükrét - Budapesten valamit javul a lakásgazdálkodás a lakáspolitikai jogszabályok végrehajtását illetően, az ország egyes területein viszont probleI matikusabb, feszültségekkel terhesebb lesz, mert ott a lakásépítés jelentős mértékben csökkenni fog. Azt hiszem, erről nem kell részletesebben beszélnem, ezt minden végrehajtó bizottsági tag ismeri. Az 1 200 000 lakás a felső határ, a maximum. Ha ebben az ötéves tervben megépítünk 440 000 lakást, abból az következik, hogy a hatodik ötéves tervben a telepszerű többszintesben legalább 80 000 lakással csökkenni fog a lakásépítés, és ez lesz a helyzet még a hetedik ötéves tervben is. Nem lehet kétszer megcsinálni ugyanazt az ötéves tervi számot, a budapesti szám pedig 300 000, tehát ötéves to tervről ötéves tervre fejlődik. Ebből adódóan a vidéki lakásszámok csökkenése a vidéki városokban egyes helyeken feszültebbé teszi a lakásgazdálkodás, a lakásjogszabályok problémáit, ahol pedig bizonyos mértékig előrehaladottak és túldatáltak, ott sem lehet azt mondani, hogy nehezedik a helyzet. Az anyagnak erénye az, hogy állandóan szinte vezérfonalként követi a Központi Bizottság határozatában és a kormányhatározatban már lerögzített szempontot. Ezért az első fejezetnek a jelenlegi helyzet értékeléséről szóló részével L £ ih ' ^mmrmjsaáá " ' ' w m J
