1979. július 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

231

re nem kiforrott. Én meg azt hiszem, hogy egy ilyen nem teljesen kiforrott mérőeszközrendszer alapján készitett mutatók egymással összevetve sem tükrözik a valóságos helyzetet.

Az előterjesztés most az egészségügyi hálózat oldaláról közeliti meg ezt a dolgot. Más oldalról is meg lehetne ezt közeliteni árnyaltabban. Most viszont az egészség- ügyi hálózat oldaláról közelitjük meg. Ezért mondom, hogy e- gyik legalapvetőbb tennivalónk a társadalmi felelősség növelése mindazok körében, akik ennek a helyzetnek az orvoslására, befolyásolására hivatottak. Ez a legalapvetőbb tennivalón^.

Ezzel összefügg az a követelmény - s ezt én is

* megalapozottnak Ítélem -, hogy erősíteni kell a felügyeletet,

, de ebben mi csak az egészségügyi dolgozók hivatástudatára,

társadalmi, közéleti felelősségérzetére tudunk appellálni, mert külső szerv azt nem tudja megmondani, hogy ha egy orvos valamire azt mondja, hogy ez határeset, jogosan cselekedett-e,

ti

amikor azt az embert betegállományba vette. Ezért nagyon nehéz ez.

*

, Milyen a mi közvéleményünk? Teljesen világos,

k ti

hogy az ennek az intézkedésnek a során kialakult közvélemé- nyünk sorozatosan ellene hat az orvosok és az egészségügyi dolgozók igényesebb, bátrabb fellépésének. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy ezek a dolgozók ebben a társadalmi közegben dolgoznak. Nyilvánvaló, hogy ha egy olyan helyzet alakul ki, hogy ha egy lakossági réteg ellenvéleményével, erőtel• jesebb kritikájával találkoznak, sokszor a könnyebb ellenállás

%

vonalára csúsznak.

Azzal egyetértek - amit Radinszky elvtárs moné*fl ,

dott -, hogy ennek a témának az igényoldaláról megfogalmazva

itt Í]HA ' ! ÍÉk

jL— 91 1 |- 25 s.