1979. július 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

222

[ - 17 I á

I közvetlen bizonyítással nem tudok élni.

I A budapesti ellátáson belül kát lehetőség van. Vagy bizI tositani tudjuk a beteg hozzáfárhatását, amit a körzetben

I könnyen tudunk, a rendelőben nagyjából tudunk, bér nem már

olyan könnyen ós a kórházban vagy tudjuk biztositani, vagy I nem. Ha a kórházi ágyak nem képesek olyan tényleges ellátásí ra, vagy nem annyi ideig tartják a beteget a kórházban, mint

amennyit állapota igényelne, akkor egyértelműen bekövetkezik , a körzeti táppénz emelkedése. Az utókezelés a körzeti hálóI zatra hárul. Ez bebizonyosodott egy konkrót példa alapján az

I anyagban is emlitett Traumatólógiai Intézettel kapcsolatban.

I Amikor egy ellátó hálózatunk ineufficienssó válik óe más meg[ ' oldásokat kell keresni, a bekövetkező nehézség áthárul a kör-.

zeti orvosi hálózatra. Ez az egyik dolog ós nem ugyanazt mondjuk vele, hogy a kórházi ágyszüke a vállalatot terheli. De a megoldások egyike még akkor is, ha hosszabb időt vesz igénybe. Ki lehet zárni embereket meghatározott ellátási formákkj

ból, vagy csökkenteni lehet az ellátási formákon belüli térti tózkodás ide/fjét, de a táppénzt nem lehet csökkenteni pont

azért/ mert az illető nem válik munkaképessé a kórházi ápo- i lás után.

f

Van egy másik dolog, amelyet Najzler elvtórs felvetett ós amelyről az elvtársak nem tudnak. Az integráció során egy uj feladatrendszer alakult ki a táppénzzel kapcsolatban. Az osztályvezető főorvosnak, vagy a kórházi osztályoknak korábban a táppénzzel közvetlen kapcsolatuk nem volt, sőt még abban sem nyilatkoztak, hogy a kórházból kibocsátott beteg munka^ ____

L — OT