1979. június 20. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

230

rosszabb a helyzet. Ezzel kapcsolatban a 7. melléklet nagy figyelmeztetés. 1970-ben 134 szakmunkástanulónk volt, most 16 van. Ehhez nem kell magyarázat. Ha ez igy megy tovább, akkor nem nehéz megjósolni, hogy mi lesz a helyzet.

Ehhez kapcsolódik a munkásszállás kérdése. Az élelmiszer-kereskedelemben hasonló cipőben járunk. Tanulóink többsége vidéki. Ezeket nem vették fel az egyetemre vagy máshova, végül eljöttek ide. Valahogy elhelyezkednek rokonnál, ismerősnél, vagy áldozatot vállalnak a szülők azért, hogy legyen valami a gyerekből. Amikor felszabadul, akkor egy albérleti szobáért annyit fizethet ki, amennyit nem is tud keresni. Nincs tehát más választása, minthogy otthagyja a fővárost, és visszamegy vidékre. Ezért akármit csinálunk, nincs más megoldás, minthogy olyan feltételeket kell teremteni - amit az ipari tárcák egyébként már megteremtettek -, hogy lakást kell adni ezeknek az embereknek.

A következő probléma az alapanyag. Ebbe beleértem a búzát is. Itt a sikértartalom a döntő, ami - enyhén szólva - nem javult. Az adalékanyagok közé tartozik a bur- ► gonya. Ez országosan 5 %, Budapesten a csúcsban 10 %, de •

jelenleg nem annyi, mert a lengyelek nem szállítanak burgo- nyapelyhet. Megkerestük a MÉM-et a liszt minőségének a javitása érdekében. Ki kellene épiteni Magyarországon egy búr- I * « *

gonyapehely-gyártó kapacitást, amelynek 2 funkciója lenne:

az egyik a burgonyatermelésben mutatkozó hullámzás kiegyenlítése, meirt jobban tárolható a pehely, mint a nyers burgonya, a másik ez.zel egyidőben a kenyér minőségének a javitása. Itt van aztán a citopán meg más kísérleti anyag. Ezen

! | (LW

I 1——-------------------------------------- ~ I

I

________

1 Mámwr"~~~

i - 68 i