1979. június 20. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
217
7“ Or V ben nem hasonlíthatok össze teljesen - 5 tekinthető folyamato- san termelő,korszerű sütőipari létesítménynek. A sütőipari ' fejlesztésben országosan általános a lemaradás, különösen néhány városban és igy különösen a fővárosban nagyon nagy a lemaradás. Ezért a minisztertanácsi határozat ebben a témában » külön utal arra, - persze nem szabad itt az anyagi lehetőségektől elrugaszkodva tekinteni a problémát - hogy anyagi lehetőtótó 3égeinken belül kiemelt fejlesztést kell biztositani a Fővárosi Sütőipari Vállalat számára. Ugyanehhez a termeléselmaradáshoz tartozik a szállitás el- maradása, amiről az elvtársak sok szót ejtettek. Előfordul, hogy a vállalat által termelőt viszonylag jó minőségi kenyeret a szállitás közben tönkre teszik, vagy éppen a KÖZÉRT Vál\ lalatnál nincs elegendő tárolási tér, és összezsúfolják a jó kenyeret. Ilyen értelemben elmaradás van a kiszállítás szerve♦ zésében. Tóth elvtárs beszélt arról, hogy foglalkozunk a gépi szállitás megszervezésével. Gépkocsi-parkunk elavult és ugyan► csak az elmúlt évben tértünk rá a korszerű konténeres kiszál- litasra. Ennek is vannak korlátai részben a vállalatnál, részben a KÖZÉRT Vállalatnál és ezek nagy gondot okoznak, Mindez szorosan összefügg azzal a kritikus é3 ma már borotvaélen táncoló fővárosi munkaerőhiánnyal, amely a Fővárosi Sütőipari Vállalatnál van, részben a termelésben, részben a szállításban. A vállalat vezetőinek naponta kell megküzdeni azzal a problémával, hogy megtermeljék a kenyérmennyiséget és az kiszállitás* ra kerüljön. A vásárló minderről semmit nem tud, nem is koll tudnia. Azt látja, hogy jó minőségben, kellő mennyiségben kerül-e ki a kenyér. Nem a vásárló gondja megoldani a vállalat ezen m | ^ prcblémáit. Jj 1 ’ ÚmmmM- 57 i
