1979. június 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
219
[fl X - 22 » nunk, hogy az a reális megoldás, hogy segédmunkások, betanított munkások legyenek. Ehhez kellene szervezett, jó segitséget biztositani. A múlt hónapban tanácskozásokat kezd- v tünk az Országos Rehabilitációs Bizottsággal és az Egészségügyi Minisztériummal arról, hogynilyen segitséget lehet eh♦ hez adni. Az Oktatási Minisztériummal is tervezünk együttmü- ködést ezen a téren. Meg fogjuk keresni a Fővárosi Tanács Művelődésügyi Főosztályát is. Szükségesnek tartjuk a megoldást, és lehetőséget ti látunk annak megtalálására, de úgy gondoljuk, hogy a szakmunkásképzést nem lehet alapvető megoldási módnak tekinteni. A szakma jé értelmi képességet követel, nagy felelősséggel jár. Nem lehet felülni a vállalatoknak, amelyek szivesen veszik ezeket a gyerekeket, mert ha egy formális szakmunkás- bizonyitványhoz hozzájutnak, az módot ad munkabérezési mani- pulációkhoz, mert akkor a többi munkásnak többet lehet fizetni, de valójában nem tudják foglalkoztatni ezeket a gyereke- v két. A 40. oldalon az irányítással kapcsolatban ez olvasható: "A korszerüsités fő tendenciája... bizonyos szakfelti, , adatok megoldásának és szolgáltatásjellegű tennivalók elvég- zésének egységes háttérintézménybe való átadása lehet. E meg- oldás lehetővé tenné a szakigazgatás figyelmének a fofelada- tokra való koncentrálását és a szakfeladatok egy részének gazdaságosabb megoldását." Nekünk hasonló tapasztalatunk | volt, és bizonyos mértékig követtük is ezt a gyakorlatot. «. Szeretném a tisztelt Végrehajtó Bizottság figyel| . mébe ajánlani azt, hogy a KNEB most vizsgálta felül ezeket, és előterjesztését hamarosan a kormány elé viszi. Az a válb fi© |----------------- -- ----- --------fi. Wi ■ I ■ 1 ' »0 "0 -~ra
