1979. április 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
303
1 ■« meg. A közvetlen tárgyalások véleménycserék nagyban elősegítették a közös álláspont kialakítását, növelték a pénzügyi- gazdasági reviziók súlyát. A revíziós megállapításoknak az irányitó munkában való hasznosítása a közvetlenebb ügyintézői szintű munkakapcsolatok kiszélesítése utján is érvényre jutott. A revíziós tevékenység hatékonyságának növelésével kapcsolatban szükséges kitérni néhány olyan tényezőre is, amelyek törekvéseink megvalósítását nehezítik. A vizsgált időszak alatt a revizori apparátusban a korábbi időszakokhoz viszonyítottan nagymértékben megnövekedett a munkaerőkiesés (GYES, tartós betegállomány). Ezért a központban (ahol a kiesés éves átlagban 5 és fél főt ért el és ahol az ellenőrzendő egységek számának, valamint a revizori létszámnak aránya eleve kedvezőtlenebb) az intézmények 50 %-ának mentesítésével kellett élni, s az intézmények revíziójának csak 2 évenként történő végrehajtása lehetséges. A kívánt mennyiségi és minőségi követelményeknek még igy is csak nagy erőfeszítések árán, maximális terhelés mellett tudtunk eleget tenni. (Az intézmények teljes köre a jelenlegi revizori létszám mellett évenként még akkor sem ellenőrizhető, ha a maximális időkapacitás rendelkezésre állna.) A személyi feltételek kedvezőtlen alakulásában szerepet játszott az is, hogy a kiesett munkaerők magas száma mellett mind a központban, mind a kerületekben a fluktuáció is magas arányú volt. Ez viszont azt is jelentette, hogy az újonnan munkába állított dolgozók korlátozott helyi ismeretei, hiányos szakmai tapasztalatai a reviziók időigényességét növelték. | Az egészségügyi integráció következményeként - mivel az intézmények többségének struktúrája összetettebbé vált, gazdálkodási volumene pedig számottevően ii ^ l**" lJ
