1979. január 31. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

209

egyesületekre egyaránt. Félelmetes papirtömeg hentereg itt.

Nem tudom átlátni, hogy mi ebből a felesleges, de nagyon sok

ez a munka. Azt hiszem, jelentős része felesleges. A munka nincs összehangolva. A kiadott rendelkezéseket nem tárgyalják meg a végrehajtó szervekkel. Akkor csak rájuk zúdul a feladat végrehajtása, miközben sok esetben eszközhiánnyal küs zködnek.

Az állami vezetés általában nem becsüli meg a társadalmi munkát. Én ezt most nem a budapesti sporthivatalra mondom, de egészében ezt kell megállapítani. Parancsolgatnak, fizetett alkalmazottszerü állapotokat akarnak fenntartani az emberi kapcsolatokban. Nagyon sok.társadalmi munkás, aki ezt ingyen, sportszeretetből csinálná, nem tűri ezt.

Nem becsülik meg őket sem anyagilag, sem erkölcsileg.

Utánanéztem a kérdésnek, hogy miféle megbecsülésről van szó. Szűkítettük például a sportrendezvények látogatására jogosító belépőket. Az az ember, aki éjjel-nappal dolgozik valamiért, legalább annak a sportágnak a rendezvényére szeretne úgy elmenni, hogy ne kelljen érte fizetnie.

Szűkültek kitüntetési lehetőségeink is. November 7-én én osztottam ki a társadalmi munkásoknak a kormánykitüntetést. Hatvan-, hetven-, nyolcvanéves emberek, akik egy életet éltek le a sportban társadákni munkásokként, először kaptak kitüntetést. Sírtak, zokogtak. Ezek az emberek hivatalos életpályájukon nem kaptak kitüntetést és erkölcsi megbecsülést.

A következő probléma a sértettség, A magyar sportban különböző nézetek vannak. Ismerik az Elvtársak a sportál- — lapotokat. Mindenki szereti ezt a témát. Nagyon sok sértett

! L ©i J I- 25 1