1979. január 31. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

196

i Az előbb már említett hivatali vitákon, ill, vezetői, pártvezetőségi

közös ülésen, a Tanács, Testnevelési és Sport Bizottságának ülésén is, ez a kérdés nagy figyelmet kapott. Bizonyos értelemben bírálatot kaptam azért, hogy túlságosan szerény az az értékelés, amit a jelentésben ebben a témában megfogalmaztunk. Én mégis kértem, hogy hagyjuk igy, miután ismerem, hogy nemcsak a mi feltételeink nem kedve- zőek és nemcsak a tanács vezetésén múlik az sem, hogy most ilyen nagyon nehfcz helyzetbe kerültünk ezzel a költözködéssel. Szeretném a tisztelt VB-nek jelezni, hogy az anyag előkészítésének folyamatában több irányból arra kaptam ösztönzést, hogy erőteljesebbé tegyem.

Azt is mondták, hogy fogalmazzunk egy kicsit szenvedélyesen, mert olyan folyamatról van szó, ami tartós és mind kedvezőtelenebbé válik a helyzet.

Amit Bielek elvtárs felvetett, hogy társadalmi hálózatunk csökkent és nemcsak az elmúlt esztendőben, hanem azt megelőzően is, azzal van összefüggésben, hogy nem minden esetben tudunk tartós munka végzésére szabadidőben olyan aktivistákat ma- K gunk mellé állítani, akik hótről-hétre, rendszeresen visszatérően

ellátnák a feladatokat. Elsősorban a szakszövetségi apparátusra kell gondolni és ez az állomány nem kicsi, mintegy 800 társadalmi munkással tudjuk és kell ellátni a feladatokat. Általános tendencia a magyar sportban, Budapest sportjára is jellemző. Megmondom a tisztelt VB-nek, hogy egyre nehezebben tudok felelősséget vállalni növekvő feladataink végrehajtásáért, ha ez a társadalmi apparátus, amivel most rendelkezünk, tovább csökken. A költözködés óta a sportági szakszövetségek küldöttségei, aktivista csoportjai keresnek meg

|L________________________________ '■ * * w ______ * — ■

n— ©- 11 I ■ _ A 6 [ m