1978. szeptember 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
189
\- 13 ebben ilyen is, hogy pecsét, stb. De nem ebben látom a legfontosabb dolgot, hanem az ember felkészültségében. Tudom, hogy más az informáltsága a Tanács elnökének, de az embereknek, akik lont, a lakóközösségben, az emberek között élnek, - véleményem szerint a felkészültségük, a szakmai helytállásuk, agészség.i problémájuk nagyon sok kívánni valót hagy maga után, és amennyiben nőm sikerül megjavítani munkájukat, akkor a tanácstagok és a különböző szervek munkája is rendkivül nehéz lesz. Iíiába tart egy jé beszámolót, 5 perc múlva elviszik olyannal, aminek a oz hé t lcö znap o n k dOLe ne utána járni és megválaszolni. Összekeverednek a dolgok és a kettő nincsen élesen elválasztva. ró 'I A másik az üzemi tanácstagi beszámolók témája. A tanácstagok munkájukat azzal akarj ák erősíteni, hogy azt az üzemekben is ismerjék el. A párttitkár és talán az igazgató is mondja azt, hogy elismerjük munkádat, stb. Azt hiszem, nem ez az egyedüli üdvözítő megoldás. Véleményem azt, hogy a gyárakban olyan sok érró ' telceslet van, hogy szándékosan csökkenteni kívánják. Próbálja meg valaki keresztül harcolni, hogy a tanácstagnak is legyen egy napirendi pontja. Lehet, de én nem ezt a módszert javasolnám, hanem azt, hogy a különböző értekezleteken, pártnapokon, szakszervezeti napokon, termelési értekezleteken meg kell ragadni az alkalmat, hogy a tanácstag felszólaljon, kapcsolódjon a feladatokhoz, mondja el, hogy a területen mit dolgozik, stb. A másik ugyancsak ezzel kapcsolatos dolog, hogy mégis csak arra kellene vinni a munkát, hogy inkább.az üzemi embe- rek éljenek jobban a területen. Próbálkozunk ezzel is, van is L ' 4S3 1 j V I— ' 1 * 1 wan - fi
