1978. április 12. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
225
r Nem olyan túl régen az európai országok is vizsgálták a városok felújításának a kérdését# A legalapvetőbb kérdés az volt, hogy mikor van egy városrész olyan állapotban, hogy még érdemes felújítani, és mikor éri el azt az állapotot, hogy már nem érdemes felújítani,<s tulajdonképpen csak egy teljes tabula rázával lehet számolni# Ezeken a területeken igen intenzív a városi közlekedés, és itt sürü közúti hálózat halad keresztül# Ez is elöregedett. A közeljövőben ennek a felújításéval is számolni kell* Márpedig a felújított ós nagy kapacitásra tervezett infrastruktúra-hálózat jobb kihasználása érdekében szükség van ezeknek a területeknek a felújítására és a megfelelő városi szintek kialakítására* A megkezdett józsefvárosi és újlipótvárosi rekonstrukciók azonban olyan negatív tapasztalatokat hoztak, hogy - a szakemberek véleményének összegezése alapján - nem javasoljuk, hogy a továbbiakban ugyanezt a rekonstrukciós rendszert folytassa a Fővárosi Tanács* Erre a józsefvárosi példa mutat- ‘ ja a legtöbb negatívumot* Volt olyan hely, ahol a rekonstrukció olyan bontással indult, hogy nem vette figyelembe kellő mértékben, hogy a gazdaságilag még felújítható épületek átmenetileg megmaradnak, és a gyakorlat arra kényszeritette a Fővárosi Tanács vezetőit, hogy a lakásigények kielégítése érdekében hosszabb ideig megnemtartásra javasolt épületek is ott maradjanak* Ez egy városrendetlenséghez vezetett, ami a Baross utcában kialakult , s ez az állapot meghatározza a rekonstrukció negati^ vumát* Ott maradtak azok az épületek, amelyek gazdaságilag tarthatók, márpedg azok nem illeszkednek bele az ott kialat---------------------J Wmmm mmmmtrnA- 36 -
