1978. március 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

335

kibontakoztatása, az emberre vonatkozó ismeret, a jogok, a de- i mokratikus választások szabad lehetősége stb. óriási hangsúlyt

kapott. A meglevő iskolát pedig olyan értelemben elítélték, hogy az bürokratikus, a személyiséget elnyomja, meg mit tudom én, micsoda. Ez a vélemény viszont állandóan visszatért a különböző cikkekben.

Természetesen rendkívül ellentmondásos maga az az igény, amely a közvéleményben a mi társadalmunk objektív helyzetéből fakadóan megfogalmazódott. Tudom, hogy ezt nem egyszerűen a gimnázium hivatott kielégíteni, hanem az iskolarendszer a maga teljes egészében. A gimnázium esetében ezek a problémák talán egy kicsit hatványozottabban fogalmazódnak meg, éppen e kettős funkció következtében. Egyidejűleg túl eokat kérünk számon, olyant is, amit egyidejűleg összeegyeztetni és párhuzamosan kielégíteni rendkívül nehéz.

Ha viszont van egy ilyen iskolatípus, hogy gimnázium, meg van egy adott helyzet, akkor erre vonatkozóan valamit mégis csak el kell dönteni. Mondhatjuk azt, hogy ez van, és ez maradjon, tudomásul véve, hogy az Oktatási Minisz- , tárium 1979-re tervezi a fakultációk bevezetését, és akkor

ezt is tudomásul vesszük. Ha ez már el van döntve, akkor legfeljebb moroghatunk miatta, vagy egyetérthetünk vele, de tudomásul kell vennünk, ás fel kell készülnünk a végrehajtására. Ez az egyik lehetőség, a másik pedig az, hogy magunk is előállunk olyan reformjavaslatokkal, amelyeket nem tudom, hogy mi értelme van beterjeszteni.

A fakultációról én is szeretnék valamit mnndani.

Nem tudom, hogy ez mennyire eldöntött dolog, pont van-e az ügy végén, tehát kötelezően be kell-e ezt vezetni.

,—>''■? r

A S S

te ISÉSéé

! J

I

I

I - 37 ___________ . . j.---------