1978. március 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

328

^ -rí x 1 1 ' ■ p" * ^ ^ ............................ ■ ■ • ' ■ ■ ■« W *¥— ' " — . T

■

I -,-SfeJS ^WwíWíhwIw' r*•?*• • •»» 1 r ©■■■ ■ .

I " : ‘:^3l ' >- 31 l l ' ■"■'■, A: / < ’"' © - rí-V . fi . . ' ' ?

Abban a pillanatban tehát a szülő is kötve van az igazolások

■* .

számában, de szigorúan be is kell tartani. Mi az egyetemen a legszigorúbban betartjuk, és nincs belőle probléma. Hozhat bármilyen igazolást: gyógyitassa meg magát, és azután folytathatja tanulmányait. Sokkal szigorúbb konzekvenciákat kell tehát levonnunk ezen a téren. Semmi baj nem történik, ha egy gyerek egyévvel később végez, de becsülettel megtanulja a tanagyagot, mintjhogy liberálisan, formálisan megadjuk neki a jegyet.

A társadalomnak, de az egyénnek is ebből sokkal több Icára származik •

C * e h i k Ferencné; Az anyag és a vita is felveti, hogy

| ■ fifkfpSíI ' . ' j

nagyon sok problémával, ellentmondással tarkított a gimnáziumokI 1:1 ill ' lllSi

ról alkotott kép.

A jelentés a valóságot tükrözi, mert valóban ilyen a hely: ’• . '

zet. Az is látszik, hogy sokféle átszervezés, kísérletezés,

különféle elgondolások voltak ós vannak. Évek óta vajúdik/ a

! \

középfokú oktatás témája a gimnáziumok és a szakközépiskolák

1

vonatkozásában is, és az arányokat megtalálni nem egyszerű.

Van egy társadalmi igény, van egy elvárás, és van egy népgazdasági igény: összehangolásuk nagyon sok gondot, problémát okoz.

De azért jó volna már eljutni odáig, hogy egy állandó eb elképzelésünk, kialakított koncepciónk legyen az arányokat, az iskolában folyó oktató-nevelőmunkát illetőleg. Nem tagadva tehát, hogy újat kell adni, a fejlődéssel nyilvánvalóan felvetődnek ujabb és ujabb igények, de úgy érzem, hogy sokszor'nem

;

teljesen átgondolt igények is felvetődnek és mindez nagyon károsan hat a gyerekekre, az egész oktatómunkára, még a pedogógurp n C?

Y- ' ; fe/ÉY,

! J i

vlM y/£ ■■

'mmm