1977. december 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
23
í | Budapest zenei élete az elmúlt évtizedekben jelentős minőségi és mennyiségi fejlődést ért el. Emelkedett a hangversenyek, opera* a balett és az egyéb zenei előadások száma. A hivatásos zenei élet világszerte elismert eredményeket mutat, az amatőrmozgalomra és a színvonalas zeneoktatás lehetőségeire támaszkodva sikerült a zenei nevelés alapjait megteremteni. A fővárosban található az ország leggazdagabban rétegződött, legsokoldalúbb intézményrendszere, a művészeti műhelyek többsége. A magyar zeneművészet nemzetközi rangjának, megbecsülésének és hírnevének ma is ez a hagyományosan magas színvonalra emelkedett fővárosi zenekultúra a fő forrása és letéteményese. A főváros zenei ellátottságának, a közönség számának és rétegződésének szempontjából vizsgálva a kérdést, már közel sem lehetünk ilyen elégedettek. Kétségtelen,hogy a hangversenylátogatók száma az 1961.évi 301.477-ről 420.827-ro emelkedett, a Magyar Állami Operaház évi 786.848 nézője 85 %-os kihasználtságot jelent és, hogy évente több százezer ember látogatja a szabadtéri színpadokat és egyéb zenei eseményeket. A számok mögött azonban egy sokkal szőkébb közönségréteg húzódik meg, hiszen minden művészeti ág közül talán a zene igényli a legnagyobb előképzettséget és rendszerességet. A fő/áros zenei közönsége ma még néhány százezres rétegre tehető, a lakosság döntő többsége nem rendszeres látogatója a zenei rendezvényeknek vagy egyáltalán nem volt még koncerten. Kimutathatóan emelkedett a fiatal hangversenylátoga- tók és bérlők száma, de nem változott jelentősen a munkásközönség aránya. Egy néhány éve végzett felmérés azt mutatta, hogy a nézőközönség mindössze fi 5-7 %-a kerül ki a fizikai dolgozók köréből. A fővárosi zeneoktatásban résztvevők száma tiz év alatt közel 4000 növendékkel emelkedett, de az iskoláskorú gyerekek számának nagyobb ütemü növekedése folytán az ellátottság alatta marad az igényeknek. Az amatőrmozgalom művészi színvonalának ti emelkedését sem követte tömegbázisának szélesedése. A főváros zenei élete továbbfejlődésének és gazdagodásának, a zeneszerető közönség számszerű növekedésének komoly akadályaként jelentkezett a különböző zenei intézmények nem kielégítő műszaki állapota, a hangversenytermek hiánya, a szabadtéri hangversenyhelyek csökkenése, a zeneiskolák elhelyezési és anyagi gondjai. Számunkra a főváros zenei életének fejlesztése ezért a minőséggel szoros összhangba hozott mennyiségi kérdés is. A zenei nevelés követelményei fokozódnak, a zeneművészetnek e. közművelődés egészében elfoglalt kiemelt helye sürgető igénnyel fogalmazza meg a jelen és a jövő” feladatait. A/h 1, fa 1 r T. Végrehajtó Bizottság!
